Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1900

1900. március - Oldalszámok - m01_3

_ 3 — adjuk át őt szőj) példányképül az utókornak, megörökítvén életrajzát egyházkerületünk jegyzőkönyvében. A másik nagy veszteség egyházkerületünket Tóth Dániel urnák, a dunántuli ev. ref. egyházkerület pápai theológiai akadémiájában az egyháztörténeti tanszék nyilvános rendes tanárának elhalálozása által érte, aki 1900. évi február hó 25-én, 68 éves korában, tanári áldásos működésének 43-ik évében szólittatott el az Úrtól, közhasznú munkálkodásának teréről. Nines egyházkerületi közgyűlésünknek egyetlen tagja, aki a legnagyobb elismeréssel és tisztelettel ne viseltetett volna ezen tudós, nemes gondolkozású és jellemű, fáradhatatlan és buzgó, de minden irányban szerény, igénytelen és önzetlen tanára iránt. De azok, akik akár mint tanítványok, akár mint tiszttársak Tóth Dániel úrral közelebbi és gyakori érintkezésben voltak, azok az emiitett nemes tulajdonok mellett szinte csodálták az ő sokoldalú ismereteit, alapos műveltségét, egyenes, tiszta jellemét, szeretetreméltó egyéniségét. Egész kincsbányáját birtuk ő benne a tudományoknak, amelyeket összegyűjtött a nyugat-európai irodalomból, mert a tudományosság terén vezérszerepet vivő mindegyik nemzet nyelvét értette a klasszikus nyelvek mellett. Azonkivül, hogy a tudomány bő tárházát nyitotta meg tanitványai előtt előadásaiban, szolgálta a kerületi főiskola ügyét azzal, hogy már mint ifjú tanár, az ötvenes években még nagyon szegény főiskolánk részére a kerület megbízásából Nyugat-Európában, különösen Angolországban jelentékeny segélyt gyűjtött; szolgálta azzal, hogy mint szakértő és gondos főiskolai könyvtárnok az iskola ezen nagyértékü kincsét rendezte, kezelte, gondozta, szakszerűen gyarapította, megnyerő modorával, szerctetreméltóságával a tanári kar és főiskola tekintélyét a társadalmi téren emelte, önzetlenségével, szelidségéval, őszinte, egyenes jellemével az ifjúság nevelésére a legjótékonyabb befolyást gyakorolta. A boldogult tanári működését egész 1899-ik évi deezember hó közepéig szorgalommal és buzgósággal folytatta, ezen időtől fogva lett súlyosabban beteg és az egyideig veszélyesnek alig látszó betegség két havi szenvedés után kioltotta a derék ós köztiszteletben álló tanárnak egyházkerületünkre és annak pápai főiskolájára, valamint szeretett családjára oly drága életét. Személyesen megjelentem az érdemes tanárnak Pápán, 1900-ik évi február 27-én történt temetésén és a koporsó felett gyászbeszédemben kifejezést adtam a főt. dunántuli ev. ref. egyházkerület nagy vesztesége felett érzett fájdalmának. Azonkivül egyházkerületünk gyászát, a gyászoló család fájdalmában való részvétünket kifejeztem egyrészről az egyházkerület nevében a boldogult szomorú koporsójára helyezett koszorúval, másrészről a családtagokhoz személyesen intézett részvétnyilatkozatommal. Legyen áldott és sokáig kegyelettel őrzött a jó, a derék tanár emléke közöttünk, akire tanitványai mindig hálás szeretettel gondolnak, életrajzát