Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1899

1899. szeptember - Oldalszámok - 35

% — 35 — hetőnek ismernek és a kinek fia szaktanárai bizonyítványával igazolja, liogy jó erkölcse, tehetsége, szorgalma s ez által folyton növekedő' képessége méltóvá teszik az igénybe venni óhajtott segélyre. Ezen alapítványomat, melynek kamatját csakis Kocsról Pápán tanuló növendék élvezheti, emlékül hagyom a kocsi ev. ref. egyházban részint akadémikus — tanítói — részint segéd és rendes lelkészi minőségben töltött s már a hatvanadik évet is meghaladott szolgálatomnak. Ritka isteni kegyelem, minőben kevés lelkésztársam részesült. 4. Könyvtáramat hagyom tiszt. László János lábatlani, Sebestyén Dávid banai és Barsi Sándor bokodi, mellettem segédkezett lelkész uraknak, azon utasítással, hogy a könyveket belbecsük s a gyakorlati lelkészet terén használhatóságuk értéke szerint három csoportra különítvén, sorshúzás utján döntsék el, melyik kié legyen. Ugyanezen lelkész urakra hagyom kézírásban maradt, részben teljesen e:edeti, részben külföldi és hazai irók nyomán többnyire sok változtatással átdolgozott ünnepi, közvasárnapi, temetési egyházi beszédeimet. Sokszor voltam kérve, nógatva a sikerültebbeknek kiadására, de mivel sokkal több gyönyört találtam azok megírásában, mint lemásolásában, alig egy pár került azokból nyomda alá. Szabadságukban álland azonban hagyományos lelkész uraknak azokból némelyiket kiszemelni s nyomdába adni. 5. Tiszt. Antal Lajos ászári lelkész urnák, azon szives szolgálata elismeréseül, a mit mellettem töltött segédlelkészi szolgálata ideje alatt gyülekezetünk családkönyvének négy vaskos kötetben elkészitése által tanúsított, hagyok egy részvényt a gesztesi járás Kis-Bérre áthelyezett takarékpénztáránál levő részvényeimből. 6. Ez idő szerint házamnál gazdaasszonyul alkalmazott Hölgye Eszternek, mivel azon rövid idő alatt is, mióta házamnál van, hűségének, gondosságának, szorgalmának annyi bizonyítékát mutatta fel, hogy azt elismerés, jutalmazás nélkül nein hagyhatom, esedékes rendes fizetésén túl hagyok 200 frt, azaz kétszáz forintot — 400 korouát. 7. Ruhaneműimből egy darab se bocsáttassék árverés alá, felső, alsó öltönyeim, ágybéli és fehérnemű, minden ruhakészletem halálom után azonnal adassanak át szapi rokonaimnak. Ezek azonban tartozni fognak egy tisztességes ágyhoz szükséges ágyi ruha3*