Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1899

1899. szeptember - Oldalszámok - 34

— 34 — kamatait. Erősen meg vagyok győződve arról is, hogy az igazgatótanács lelkiismeretesen fog gondoskodni arról is, hogy ezen jótékonyczélu alapítvány soha se legyen kitéve elveszés veszélyének. 2. Mindig gyönyörködve szemléltem az ébredő ifjú tehetség szárnypróbálgatását, mert ez erőfejlesztésre vezet, látkör szélesbitésére, anyaggyűjtésre kényszerit, mert az üres éléstárból nem lehet ellátni a konyhát, innét ismét nem lehet semmit feltálalni az asztalra. Hogy tehát kerületi főiskolánkban theologiai s .ifjúsági önképző társulat tagjainak Istentől nyert tehetségűk fejlesztésére, ehhez szükséges anyaggyűjtésre részemről is ösztönt adjak: 2000, azaz kétezer korona alapítványt teszek, melynek fele része a theologiai, másik fele pedig az ifjúsági önképzőkör javára fog gyümölcsözni s évi kamatja sikerültebb pályamunkák jutalmazására lesz fordítandó. A theologiai szaknál egyik évben egyháztörténelmi, másik évben hittani tárgy lenne pályázatra kitűzendő, az ifjúsági önképző társulatnál pedig egyik évben prózai dolgozatra, másik évben verses költeményre nyittatnék pályázat. A jutalom csak sikerültebb s kitüntetésre érdemesnek talált dolgozatnak adassék ki. Ha ilyen nem érkeznék be, a jövő év remélt szerencsésebb termékei számára tartassék fenn. Ha a jelzett önképző körök főiskolánkban valaha megszűnnének, ezen nagyon sajnos esetben a főiskolai igazgatótanács lesz hivatva alapitványom kamatai hovaforditása fölött határozni. 3. A kocsi ref. gyülekezetből mindig szép számmal voltak tanulók a pápai főiskolában. Az ujabb időben azonban nagyon súlyossá lett a taníttatás költsége a szülőkre nézve. E körülmény visszariasztólag hat oly szegényebb sorsú szülőkre nézve, kiknek volna ugyan tanulni vágyó, erre képességet is mutató gyermekök, de ezeket tanuló pályára adni, anyagi erejök gyengesége érzetében, nem bátorkodnak. Miután már hazánk és nemzetünk ezredéves fönnállása fölötti nagy nemzeti örömünnepünk alkalmával munkaképtelen szegény öregeink s kenyérkeresőt vesztett gyámoltalan árváink sanyarú sorsa enyhítésére egy szerény alapítványt tettem, most az ily szülőknek is óhajtanék segítségökre lenni. E czélból 2000, azaz kétezer korona alapítványt teszek, melynek évi kamatja ev. ref. vallású, oly kocsi családatya vagy családanya Pápán tanuló fia taníttatása költség-terhe enyhítésére lesz kiadandó, kit a gyülekezet lelkésze és gondnokai gyenge anyagi erők felett rendelkez-