Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1898

1898. március - Oldalszámok - m01_2

_ 2 Az Ur végzése által reánk mért nagy csapások között első helyen kell felemlítenem azt, hogy folyó évi január hó 26-án jobblétre szenderült Budapesten gróf Tisza Lajos, a kiváló jellemű, hazai és egyházi életünk terén oly sok és kitűnő érdemeket szerzett férfiú, a kiben a dunamelléki ev. ref. testvér egyházkerület világi főgondnokát, az egyetemes protestáns Baldacci-alapot kezelő bizottság fáradhatlan és hosszú időkre kihatólag áldásosán működött elnökét, egyszersmind szeretve tisztelt főgondnokunk jó testvérét, áldásos egyházi és államférfiúi működésének leghűbb barátját és munkatársát veszité el. A magyar protestáns egyház és a haza minden hű fiára lesulytólag hatott az ő elveszítése felett érzett fájdalom; megnyilatkozott ez a nemzet közrészvétében, a mely a kiváló férfin ravatalát környezé. Ezen fájdalomnak és az elhunyt jelesünk iránt érzett kegyeletnek kívántam kifejezést adni magam és az egyházkerület nevében azzal, hogy a Budapesten 1898. jan. 28-án rendezett gyászszertartáson Czike Lajos és Dózsa József lelkésztársaimmal küldöttségileg megjelentem s ugy Tisza Kálmán főgondnok ur () nagy méltóságánál, mint a dunamelléki ev. reform, egyházkerület püspöki hivatalánál őszinte részvétünket nyilvánitottarn. Ugyancsak f. é. január 21-én halálozott el Debreczenben az ev. ref. egyház nevelésügyének egyik kiváló munkása, a tiszántúli ev. ref. egyházkerület középiskoláinak egyházi felügyelője és a magyarországi ev. ref. egyetemes tanügyi bizottság elnöke: Joó István ur, a kinek sok oldalú műveltségétől, lankadatlan buzgóságától, sokat biró munkaerejétől, kitartó erélyétől oly sokat várhattunk ev. ref. oktatásügyünk felvirágoztatására és uj életre kelt ev. ref. egyetemes tanügyi bizottságunk erre irányzott sikeres tevékenységére nézve. Magyar ev. ref. egyházunk mind azon tagjai, kik az oktatás és nevelés ügyét szivükön hordják, mély sajnálattal érzik a veszteség nagyságát, a melyet az Ó elhalálozása egyházi és iskolai életünkben okozott és ezen közérzületnek adtam kifejezést azon részvétiratban, a melyet az elhalt érdemes és munkás férfiú hátrahagyott családjához magam, és az egyházkerület nevében intéztem. Kisebb körben, de annál közvetlenebbül sulytotta ^.-kerületünket az a veszteség, a mely bennünket Konkoly Thege Gyula urnák, e.-kerületünk vil. számvevőjének, tanácsbirájának, conv. r. tagjának, zsinati