Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1898

1898. szeptember - Oldalszámok - 150

— 150 — illetőleg körökből beérkezett jelentések ismertetése előtt, bizottsági előadó az őszinte öröm s mélyen átérzett hála szavaival emlékezik meg főtiszt, püspök ur azon atyai gondoskodásáról, mely szerint a horvát-szlavonországi miss. egyházak meglátogatására ez évben is kiterjesztette figyelmét, felkérvén e sok fáradtsággal járó s bölcs körültekintést igénylő fontos munkára főtiszt. Körmendy Sándor ker. főjegyző, miss. bizottsági elnök urat, kinek a teljesített egyházlátogatásról készített kimerítő jelentése a missiói ügyiratok között van. Tisztelettel indítványozza, hogy ugy püspök urnák jóakaró főpásztori gondoskodásáért, mint elnök urnák nemes fáradozásáért a bizottság jkönyvileg fejezze ki köszönetét. A bizottság az indítványt egyhangúlag elfogadja. 3. A miss. egyházakból és körökből érkezett jelentéseket előadó a következőkben ismerteti. a) Daruvárról és a hozzácsatolt pontokról az ezen vidék gondozásával megbízott Földváry Jenő miss. lelkész ur 24 alkalommal 24 sürüen teleirott íven küldött jelentéseiben élénk színekkel ecseteli azon nehéz küzdelmet, melyet működése első évében nemcsak az itt-ott ellenséges indulatu politikai hatóság némely túlbuzgó közegeivel kellett folytatni a miatt, hogy a vallástannak magyar nyelven való tanítása okából a lelkészt az iskolából kitiltották, sőt a n.-basztáji jegyző bottal verte ki az iskolából az oda vallástani órára összesereglett magyar fiukat, hanem az egyházi rendtől teljesen elszokott, elhagyatottságukban szánandóan eldurvult hitsorsosaink közönyössége, rideg elzárkozottsága, nem egy helyen a fizetéstől való félelemből keletkezett ellenséges indulata, főleg és különösen ama legveszedelmesebb ellenség a szegénység, helylyel-közzel pláne a leírhatatlan nyomor ellen is. Az az elszomorító kép, melyre szervező munkásságának elején bukkant lépten-nyomon a miss. lelkész, nem csoda, ha nem egyszer egész valójában megrendítette ; hála azonban az Isteni gondviselésnek, a nehéz megpróbáltatásokkal teljes első esztendő visszaijesztő nehézségein diadalmaskodott a lelkésznek az ügyért való nemes lelkesülése, akadályok felmerülésével folyton fokozódó erélye, kitartása, az elvégezendő munkába a hivek közül az értelmesebbeknek, buzgóbbaknak tiipintatos bevonása s az egyháztagok részéről annak időteltével jól eső fölismerése, hogy ügyeikben jó és vossz időben