Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1898
1898. szeptember - Oldalszámok - 151
- 151 -egyforma kitartással nem egy esetben szük anyagi viszonyai között is, áldozathozattal munkálkodó lelki pásztorukat csak az a szerető gondoskodás vezeti, hogy a hivek a lelkiekben gyarapodván egyházunknak öntudatos tagjai, a magyar hazának pedig uj otthonukban is hűséges fiai maradjanak. Jelentékenyen kedvezőbbé tette a helyzetet az országos kormány azon rendelete, amely szerint utasította a megyéket, hogy alantos közegeiket figyelmeztessék a törvény rendelkezéseinek pártatlan végrehajtására, ebből kifolyólag a vallástannak az iskolákban magyar nyelven leendő tanítását ne akadályozzák, továbbá az uj vallásügyi törvény, melynek értelmében a református lelkészek is részesülhetnek bizonyos országos segélyben, bizonyos feltételek alatt. A kör különböző pontjain szétszórtan élő hivek gyermekeit a magyarok által tömegesebben lakott községekbe, minők Korencsa, N.-Bastáj, Imszovoszelló, Czeplak stb. gyűjtötte össze a lelkész ur, hogy irás-olvasásra megtanítsa, illetőleg, hogy erre utmutatást adjon, az elemi ismereteken túllévőkét tovább képezze, egyházunk hitelveivel, s nevezetesebb alkalmakra való énekeinkkel megismertesse. Az e tekintetben elért szép eredményről nemcsak a kerületi egyházlátogatás emlékezik kitüntető elismeréssel; bizonyságot tesznek erről a lelkész ur által beküldött irásmutatványok is. Legtöbb kellemetlenséggel járt a vagyoni helyzet tisztázása, amennyiben rendszeres naplók nem vezettettek s igy a törzsvagyon felett féltékenyen őrködő s minden krajczárt számon tartó köztudomás ellenőrző munkájának igénybe vételével történhetett csak meg a számadások újból való átvizsgálása, minek eredményéről részletes jelentést terjeszt be a miss. lelkész ur, de fölvette jegyzőkönyvébe a végeredményt a kerületi egyházlátogatás is. Örvendetes tényként emliti a jelentés, hogy Daruvár részére két kisebbszerii harang szereztetett; ellenben elszomorító a jelentés azon része, mely a daruvári egyházi épületek megviselt állapotát tünteti fel, olyannyira, hogy reparáczionális munkára az egyháznak kerek 350 frtra volna szüksége. Nem mellőzhető hallgatással végül azon, ugy a miss. lelkész ur jelentéseiben többször előforduló, mint a kerületi látogatás jkönyveiben is fölvett óhaj, vajha lenne úgy Korencsának, mint íTovoszellónak egy olyan épülete, hova látogatásai alkalmával a
