Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1896

1896. március - Oldalszámok - 13

— 13 — Sokat tehet e czól elérése tekintetében maga az ev. ref. egyház is és az egész ügy rendezésének, vezetésének kétségtelenül tőle kell kiindulni; de sokat kell tonni a magyar államnak is, az 1848. évi XX. t.-cz. intentiójának, a mai egyházi és politikai viszonyok keretébe illő megvalósítása által. És én hálával ismerem el a magyar állam összes irányadó tényezőinek, Ő Felsége koronás királyunknak, a magyar országos kormánynak, a magyar országgyűlésnek ez irányban legújabban is tanúsított jóakaratát, a mi reménylenünk engedi, hogy lassankint valódi szükségeink felismertetvén e tényezők által, a segély azok arányában fog rendelkezésünkre bocsáttatni, a mit részemről is sürgetni fogok. Előbb vagy utóbb teljesüljön a/.onban ezen forró óhajtásunk, nekünk a már eddig is rendelkezésünkre álló segélyt ugy kell felhasználnunk, hogy inkább az egyes csekély értékű lelkész javadalmak állandóan biztosított feljavítására, mint időleges alamizsna adásra fordíttassák az: mert gondolnunk kell a jövendőre; az idők változhatnak és mi csak így biztosithatjuk gyengébb, sokszor egyházi járandóságokkal nagyon megterhelt hívekből álló szegény egyházaink jövőjét. Nagy gondot kell fordítanunk jövőben is középiskoláink és népiskoláink fenntartására és fejlesztésére, hogy azokban egyházunknak hű, vallásunkhoz, vallásos intézményeinkhez ragaszkodó tagokat neveljünk, hogy ezen iskoláink által a szabad vizsgálódás szellemét és a felekezeti különbségen felül emelkedő emberbaráti és hazafias szellemet terjesszük még más felekezetű honfitársaink között is, főleg, hogy szegényebb sorsú családokból származó, de szellemi képességekkel és tehetségekkel Istentől megáldott ifjú hitsorsosaink, ezen iskoláink segély forrásainak felhasználásával a nemzet vezetésére hivatott értelmiség körébe bekerüljenek, s mint annak munkás tagjai egyházunknak, hazánknak hasznos szolgálatokat tegyenek. Ha nevelésügyünkre e szempontból gondot nem fordítanánk, könnyen bekövetkezhetnék az az idő, a midőn reformált hitfelekezetünk és annak tagjai, az értelmi műveltség és azon alapuló társadalmi jelentőség tekintetében más felekezetekkel szomben alárendelt helyzetbe jutnának. Épon azért