Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1896

1896. március - Oldalszámok - 14

- 14 — nem vagyok egy véleményen azokkal, a kiknek eszményük a középtanodai és népiskolai oktatásnak államosítása, és a kik ezt egyházunkra nézve azért tartanák előnyösnek, mert ennek folytán ugy egyházunk egyeteme, mint egyes gyülekezeteink nagy anyagi teher hordozásától szabadulnának meg. Az igy gondolkozók elfelejtik, hogy protestáns szempontból egykáz és iskola egymástól alig elválasztható, hogy a protestáns egyháznak hivatása, életeleme volt eleitől fogva, a közművelődésnek áldozatok árán is előmozdítása ós hog5

T, lia a középés elemi iskolák államiakká, illetőleg községiekké tétetnének is, azoknak terhét akkor is csak mi viselnénk, anélkül, hogy azon tanintézetekre megfelelő jogot és befolyást gyakorolhatnánk. A mi állami, nemzeti és felekezotközi viszonyaink között egyedül helyes elvnek tartom azt, a mely a középiskolákra nézve az 1883. évi XXX. t. cz.-ben, az elemi iskolákra nézve az 1893. évi XXVI. t.-cz.-ben van lefektetve, hogy t. i. ugy a felekezeti közép-, mint a felekezeti elemi iskolák az állam segélyével jókká, versenyképesekké tétessenek, és ezen elvet óhajtom hatáskörömben minél inkább megvalósítani. Egyházkerületi ügyeink között különös gondot kivánok fordítani a missió ügyekre, mert tudom, hogy egyházunk híveinek vallásos életét mégis csak ott fenyegeti a legnagyobb veszély, a hol azok saját hitfelekezetük zömétől elszakadva, más felekezetű és esetleg nyelvű polgártársaik között szétszórva élnek. Ezek között is fősúlyt kivánok fektetni a HorvátSlavon missióra. Nemcsak az egyházi, hanem a hazafias szempont is megköveteli ezen missió ügyének kiváló tekintetbe vételét. Mert a Slavoniában és Horvátországban nagyobb részt elszórva élő, most is tekintélyes számú ós folyvást szaporodó magyarságot tekinthetjük azon archimedesi pontnak, a melyre támaszkodva, a magyar nemzet ellen azon tartományokban tagadhatlanul mutatkozó ellenszenvet lassanként legyőzhetjük, vagy legalább csökkenthetjük. Ha csak arról volna is szó, hogy ezer és ezer véreink, a kik e tartományokba kivándorolnak, evangeliomi egyházunknak megtartassanak, akkor is méltó volna e czélból nagyobb áldozatot hoznunk. De midőn biztosan tudjuk, hogy a kik ott elvesznek a ref. egyházra