Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1892

1892. szeptember - Oldalszámok - _5

Ily férfiút keresett egyházkerületünk ezelőtt negyedszá­zaddal a főgondnoki állomásra s azt a férfiút Tisza Kálmán­ban találta meg, ki egy negyedszázad óta áll kormánya élén s kinek áldásos főgondnoki működése 25-ik évfordulóját ma és ismét Rév-Komáromban, de többé nem puszta reménynyel, hanem a választásakor működéséhez kötött szép remények beteljesedésének édes örömével ünnepeljük. Nem csak egyházkerületünk s egyetemes ev. ref. egyhá­zunk minden tagjának, hanem a magyar haza összes hü fiai­nak szivét is magas őröm dobogtatja ez ünnepély alkalmával, s lelkünk hálaérzettel emelkedik fél a mindenhatóhoz, áldva és dicsérve őt azon jóságáért, hogy nehéz válságos időkben adott ily lélekerős, tiszta — egyenes — ingatlan jellemű, gond­viselésszerű férfiút hazánknak, nemzetünknek, egyházunknak, hogy ,,hasson, alkosson, gyarapitson a haza fényre derüléseért", a protestáns egyházak fenyegetett önrendlkezési jogának meg­védelmezéseért, a szétdarabolt ország territoriális épségének visszaállitásaért, az alkotmányosság romba döntött templomá­nak szilárd és biztos alapokon ezredévekkel daczolásra képe­sitő erőben fölemeléseórt, nemzetünk ugy szellemi, mint anyagi erőinek kifejlesztéséért. Hasson és alkosson a férfias erőnek kitartó szívósságával, a közügyek szolgálatára szentelt életnek fáradást nem ismerő tevékenységével, vasakaratával, tettere­jével, akadályoktól, veszélyektől vissza nem rettenő bátor­ságával. Ünnepelt főgondnokunk politikai s egyházi téren egyiránt áldásos szereplése nem főgondnokul lett megválasztásával kez­dődik. Visszanyúlik ez azon szomorú időszakba, mikor a szabad­ságharcz leveretett, az ország szétdaraboltatott, az alkotmányos élet templomai bezárattak, a szabadság oltárai romba hever­tek, mikor nem volt szabad sem a szó, sem az érzés, sem a gondolat, mikor a magyar múzsa is elnémult s csak nagy idő­közökben szólalt meg Tompának, Aranynak, Szásznak, Tóth Kálmánnak, Gyulaynak zengzetes lantján s koszorús regény­írónknak, Jókay Mórnak csataképeiben és hazafias irányú regényeiben. Alkotmányos életünk romba döntött épületéből csak egy erőd maradt fenn épen, sértetlenül: a két testvér (1)

Next

/
Oldalképek
Tartalom