Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1892

1892. szeptember - Oldalszámok - _16

— 16 — szivemet eltölti; és talán nem hizelgek magamnak, ha azt hiszem, hogy azok is, kik itt jelen vannak, ismernek annyira, hogy nem kételkednek ez érzelmemnek valódi mély és állandó voltában. (Éljenzés). Épen ezért nem is teszek kísérletet a méltó szavak megtalálására. Talán nem túlságosan ámitom magamat, ha mind abban, a mi tegnap és ma itt velem történt) bizonyítékát látom annak, hogy a mindenható meghallgatta azon személyemet illetőleg mondott, majdnem 25 év előtt kifejezett kérésemet, hogy engedje meg, hogy itt működésem alatt azok bizalmát, a kik azt a választásnál előlegezték, megtarthassam, azokét pedig, kik azt nem előlegezték, megnyerhessem. (Éljenzés). De ha ez igyvan, annál jobban kell éreznem, hogy mind abban, a mik most történtek és történnek, mily nagy része van az irántam való jó indulatnak és elnézésnek. Mert lehetetlen nem éreznem, hogy egyáltalán nem tudtam ugy megfelelni kötelességemnek, mint kellett, mint szerettem volna. Nem tudtam annyit tenni, a mennyit kellett volna, a mennyit magam is óhajtottam volna; mentségemül vagy indokul szolgálhat egyébiránt, hogy én a közélet más terein az egész 25 óv alatt, 15 alatt pedig már épen nagy mórtékben el voltam foglalva és ha mind ezen érzelmem daczára túlságos orczapirulás nélkül tudom fogadni a reám nézve oly megtisztelő nyilatkozatokat, annak oka abban rejlik, mert erős és ingathatatlan meggyőződésem az, melyet a mult is igazol, s a jövő sem tog megmásítani, hogy tudniilik az, a ki a magyar haza jólétére törekszik, a ki a magyar állam megszilárdításán, az állam tekintélyének fenntartásán és öregbitósón munkál, az egyúttal a magyar protestáns egyházat ós így a mi egyházunk javát is szolgálja. (Élénk éljenzés). Hogy sikerült-e ez irányban valamit elérnem, s ha igen, mennyit? azt megítélni nem az én feladatom. De egyet felemelt fővel merek mondani és ez az, hogy vizsgáljam bár legszigorúbban lelkiismeretemet, az megnyugtat az iránt, hogy a mi tehetségemtől telt, mindent megtettem. (Éljenzés). Midőn, főtiszteletü közgyűlés, tisztelt gyülekezet! a mult évben a főtiszt, dunántuli egyházkerület gyűlését mint világi (1)