Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1892

1892. szeptember - Oldalszámok - _17

— 17 — elnök megnyitottam, fölemiitettem többek közt azt, hogy ha nem is oly nagy mértékben, mint sok helyt másutt, de nálunk is mutatkoznak oly jelenségek, a melyek oly szellemre vallanak, mely az elmúlt sötét idők felé látszik törekedni, s mely ha érvényre juthat, veszélyeztetheti a hazai vallásfelekezetek közti békét. Sajnálom, tisztelt uraim, hogy most nem mondhatok egyebet, mint hogy ebben nem csalódtam, sőt ez irány egyes concrét esetekben tagadhatatlanul már egészen positiv alakot is öltött, de azt hiszem, főtiszteletű közgyűlés és tisztelt gyülekezet, hogy nem volna helyén, ha én itt most ezekkel bővebben foglalkoznám, nem volna helyén és nem tartom szükségesnek. Egyfelől azért, mert tudom, hogy bármi történjék is, a magyar protestantismus s igy a mi egyházunk is hü fog maradni ahhoz az úthoz, a melyen mindég haladt s ahhoz a szellemhez, a mely mig élt, mindég áthatotta, azaz igyekezni fog fejleszteni belsőleg saját erejét; hogy ha kell, daczolni fog minden veszélylyel, nem fog megtámadni senkit, mindég kész lesz a békét fentartani, örülni fog más felekezetek boldogulásán, de viszont, ha megtámadtatik, a szellem és az igazság fegyvereivel állja meg helyét a küzdelemben, (Lelkes éljenzés). De nem tartom szükségesnek másfelől azért sem, mert még azon felül is, hogy a felekezetek közti béke fenntartása valóban minden felekezet és hazatínak érdeke, ezen kérdés, ha nem mondom is, hogy nem érdekli a felekezetet, de nem mondok sokat, hogy ha azt mondom, hogy legalább is ugyan annyit érdekli az államot; ezt sem kivánom bővebben fejtegetni, csak reá kivánok mutatni, hogy midőn körülbelül hasonló esetek voltak, mint a mostaniak, a mi eleink ugy fogták fel e kérdéseket, mint e hazának, a nemzetnek kérdéseit. Hisszen ki ne tudná, hogy a 30-as évek végén, a 40-es évek elején reversalisok vegyes házasságok kérdésével kapcsolatosan képezték a hazai tárgyalások és vitatkozások tárgyát. S nézze meg bárki az akkori kornak iratait, naplóit, meg fogja látni, hogy e küzdelmeket nemcsak a protestánsok vivták, sőt talán nem főleg ők vivták, hanem vivták a róm. kath. valláson levő hazafiak és igen természetesen, mert ha ők a haza, az állam nevében felszóllaltak, rájuk nem lehetett azt mondani, mint a (1) 2