Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1886

1886. június - Oldalszámok - 5

Főtiszteletii Egyli. ker. közgyűlés! Zavartalannak nem mondhatom az örömet, a melyet a felett érzek, liogy ezen f. t. közgyűlésen megjelennem lehetett, mert nagyon zavarja e feletti örömömet annak tudata, hogy nem szándékom hiánya, de körülményeim miatt mily kevéssé tudom teljesíteni azon fontos és előttem oly kedves kötelességet, melyet mint ezen f. t. egyh. ker. gondnokának teljesítenem kellene. E miatt sokszor fel is vetem magamnak azt a kérdést, nem kellene-e helyet adnom másnak, ki ha nem is több akarattal, de több idővel rendelkezik ezen kötelességek teljesítésére. Ha ennek daczára, ez ideig nem adtam be lemondásomat és nem teszem azt most sem, annak oka az, hogy nem szeretnék háládatlannak látszani ezen f. t. egyházkerület iránt, melynek tagjai bizalmuknak, irántam való szívélyes érzelmeiknek ismételten jelét adták. Legyenek arról meggyőződve, hogyha lehetővé teszik nekem, hogy a hálatlanság látszata nélkül tehessem kezeikbe ezen megbízásomat, fájni fog ugyan nagyon a megválás ezen f. t. egyházkerülettől, de meg fogom tenni ezt ugy, hogy azért törekvésem: a magyar prot, egyház javát, különösen ezen f. t. egyházkerület jólétét előmozdítani — csökkeni egyáltalában nem fog. A mi már általjában a magyar ev. ref. egyház helyzetét illeti, azt hiszem, hogyha összehasonlítjuk mai helyzetünket azzal, melyet elődeink gyakran hosszú szenvedés ós véres küzdelmek közvetlen eredményeként elértek, nem lesz senki, ki eltagadhatná az óriási javulást, és ez által bátorítva, nyugalommal ne nézne a jövő elébe. De midőn ezt mondom és constatálom, hogy azon veszélyek ellen, melyek ellen őseink küzdöttek, ma már nem kell küzdenünk, nem mondhatom, hogy semmi veszély ne fenyegetne bennünket. Igaz, ha van is itt-ott kívánni való hátra, jó részt a hoszszu küzdelmek megszerezték nekünk a teljes szabadságot és