Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1884

1884. június - Oldalszámok - 41

41 ról csak az jelentetik, liogy az elemi leányiskolát tágas tanteremmel egészen újból épitette ós tornaeszközökkel felszerelte. A most alakuló daruvári (Szlavóniai) egyház bádoggal fedett csúcs ives toronnyal diszitett templomát és a lelkész lakot (három szobával) s ennek melléképületeit fölépítette s már cseréptető alá is helyezte. Főt. egyhk. közgyűlés! Örömmel jeleztem jelentésem kezdetén az állam és egyházunk között folyt küzdelem bevégzettségét. Mind a két fél részéről elvi küzdelem volt az. Az egyház küzdött nagy áldozatok árán kivivott autonómiájának csorbitatlan épségben fentarthatásáórt s küzdött annyival inkább, mert ez az autonómia nehéz időkben védvára volt a nemzet alkotmányos életének is, s az absolutizmus gyászos időszakában, midőn az alkotmányos élet szünetelt, üttörő volt a szabadság templomához s az egyház hiveinek összetartásával, ezek szenvedőleges ellentállásával diadalt aratott a kényuralom fölött. Az állam küzdött azon bűnös törekvések ellen, melyek az autonomiat csakis köpenyül használván fel, nem az egyház érdekeinek előmozditására, hanem a magyar állam eszmének alapjaiban megingatására voltak irányozva. A küzdelemnek pactum vetett végett, melyben engedett követeléseiből az állam, s autonómiájának egy részét mint hazafiúi áldozatot tette le felekezetünk a magyar állameszmének, a magyar nemzetiség féltett érdekeinek szent oltárára. Én is ott voltam az autonómiát védők táborában, mint az ősöktől örökségül nyert ós átvett drága kincset védelmezők közt egyike a közharczosoknak s bár nekem is fájt, hogy a kiegyezés áldozatot követelt, de a fájdalmat mérsékelte az a tudat, hogy a hazának, mint magyar hazának hoztuk meg ez áldozatot, mert nem vitatható el, hogy ha nem is felekezetünk — mely kizárólag magyar — de a testvér felekezetnek nem magyar tagjai az autonomia leple alatt kovácsoltak fegyvert a magyar állameszme, a magyar nemzetiség ellen. Jeleztem felekezetközi viszonyaink feltüntetésekor azon aggályaimat, melyeket lelkemben a tömörülten működő Clórusnak aggressiv irányzata, törekvései keltettek. A protestantizmus gyengítésére, liiveinek elhóditására kiinditott missiók, a jezsuitáknak behozatala, városról városra járása, a felekezeti szenvedélyek tüzét élesztő, róm. cath. hitű polgártársainkat tőlünk elhidegiteni igye6