Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1884

1884. június - Oldalszámok - 42

42 kező szónoklatai, a nőnövelésnek az apácza zárdák folytonos szaporítása által egészen a Clerus kezébe kerülése, melynek ellensúlyozására nem csak felekezetünknél, hanem az államnál is hiányzik a szükséges anyagi erő, mig ezzel az állam ja vakból oly gazdagon dotált clerus bőven rendelkezik; a különféle czimek alatt alakuló rom. catli.- de helyesebben clericalis s ultramontán szellemben vezetett és működő egyletek; az az erő, mellyel a clerus rendelkezik s befolyását minden téren, a legközelebbi képviselő választási küzdelmekből láthatólag még a törvényhozó testület megalakítása terén is érvónyesiteni tudja; a római egyház főpapjainak a főrendiházban ülés ós szavazatjoga, melynek hatását néhány prot. superintendensnek bevitele épen nem ellensúlyozhatja; s az a széthúzás, az az egyenetlenség, melyet ily nagy s öszpontositott erővel szemben nálunk — kik számra is kevesebbek vagyunk —

1 sajnosan kell tapasztalnunk, mind megannyi óvatosságra intő jelek, s a tisztán látók fülébe e bibliai intelmet hangoztatják: „Vajha eszedbe vehetnéd avagy csak ez utolsó napokon is azokat, a melyek békességedre valók, de a melyek most elrejtettek szemeid elöl." Foglaljunk védelmi álláspontot. Ne támadjunk, de legyünk készen a támadásra, mely ha nem nyers erővel is, de már kezdetét vette. Szerezzük be mindazon eszközöket, melyek által békességünk megóvható. Fel ne adjuk felekezeti iskoláinkat, főleg oly helyeken, a melyeken azt a clerus megtartotta. A hol a szabadságszeretet hevétől elragadtatva s azon meggyőződéstől vezéreltetve, bog}' a népoktatás nem felekezeti, hanem állami jog és kötelesség; föladta egyházunk felekezeti iskoláját : igyekezzünk ott is felállitani újra a felekezeti iskolákat, hogy a clericalis iskolák hatását ellensúlyozhassuk. Az államnak nincs oka félni a mi iskoláinktól, mert mi nem rejtjük ezekben véka alá, hanem kitesszük a középre a világosságot s a szabadságnak ha nem nagyobb, de azon mértéke okvetlenül meglesz a mi iskoláinkban, ami van a községi iskolákban. Alakitsunk mi is egyleteket, nem a papi érdekek védelmére, a papi hatalomnak mindenhatóvá tételére, hanem a valódi valláserkölcsi élet fejlesztésére, a felvilágosodás terjesztésére, a nép nagy zömének a szabadságra növelésére, s a protestantizmus által az egész emberiség javára kivívott drága kincseknek megmentésére. Buzdítsuk, lelkesítsük hitsorsosainkat az