Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1884

1884. június - Oldalszámok - 21

21 ev. reformáltak tisztelettel hajolunk meg mindig az ország törvényei előtt, s mert belátjuk azt, hogy az oly államellenes irányzatok, melyek nem ugyan felekezetünknél — mert mi mind magyarok vagyunk — hanem a testvér s velünk ugyanazon autonómiával biró felekezetek pánszláv iskoláiban, ha bár szórványosan és saját egyházi főhatóságaik által is sújtva, de fölmerültek: az államnak az eddiginél nagyobb mérvű beavatkozását tették szükségessé. . . bár fájlaljuk is autonomicus jogaink egy részének elvesztését, de fájdalmunkat enyhiti az a tudat, hogy mi magyarok a magyar állam jólfelfogott érdekében hoztuk meg ezt az áldozatot. Közép tanodáinkban már ez évben királyi biztos jelenlétében tartattak az érettségi vizsgálatok s a magyar kormány bölcsességét igazolja az, hogy biztosul Kerkapoly Károly ur ő excellentiáját nevezte ki. Felekezetközi viszonyaink most is aggasztók. Mióta a hirhedt curiai döntvény a másfelekezethez tartozó gyermekek elkeresztelhetésére a lélekvadászó lelkészeket felbátorította, proclamálván azon ívj és eddig ismeretlen tant, hogy a keresztség által nem ez vagy amaz felekezetbe, hanem a keresztyénségbe vétetik fel az uj szülött, s más felekezetű lelkész által lett megkereszteltetése felekezeti hovatartozandóságát nem alteralja: azóta nemcsak elkeresztelik a plébánusok a vegyes házasságból született s nemüknél fogva az orsz. törvény szerint egyházunkhoz tartozó gyermekeket, hanem azoknak nálunk anyakönyvezését is lehetetlenítik, megtagadván az anyakönyvi kivonatok kiszolgáltatását, melyhez jogunk van, mert a felekezetünkhöz tartozókat csak is akkor tarthatjuk evidentiában, csak is ugy gondoskodhatunk azoknak lelki életéről vallás-erkölcsi oktatásáról, ha azok nálunk anyakönyvezve vannak. Az anyakönyvi kivonatok kiadásának megtagadása által ecclatánsan igazolja a derűs, hogy a keresztség által saját felekezetébe felvettnek tekinti az elkeresztelt gyermeket, s arra is volt eset, hogy mikor a prot. lelkész követelte vallásoktatásra az illetéktelenül elkeresztelt, későbben a római felekezet iskolájába járatott gyermekeket, a plebánus a politicai hatóságot visszaakarta tartóztatni attól, hogy a gyermek szüleit esetleg gyámjait törvényben megszabott büntetésekkel szorítsa az iskolaköteles gyermeknek saját felekezete hitelveiben oktatására, ugy magyarázván a törvényt, hogy az csak a vallási oktatást tette kötelezetté, de az iránt nem rendelkezett, hogy melyik felekezet vallás-erkölcsi tantárgyaiból nyerjen oktatást az iskolaköteles, holott ez okoskodás ellen a józan