Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1884

1884. június - Oldalszámok - 22

22 ész érvel, mert a vallását élete 18-ik évének betöltése előtt nem változtatható egyénnek azon egyház hitelveiben kell oktattatnia, mely egyházhoz az ország törvényei szerint tartozik. A clerikalismusnak a prot. egyház elleni támadó fellépése az elkeresztelés, az illetéktelenül elkeresztelt gyermekek anyakönyvi kivonatának az illetékes lelkészi hivalhoz nem csak át nem tétele hanem még akkor is mikor az kéretik — megtagadása, az elkeresztelt gyermekeknek a római felekezeti iskolákba nemcsak felvétele, hanem azoknak ott a római hitelvekben is oktatása. De ez a támadás, ez az aggressiv föllépés nemcsak az elkeresztelésekben nyilvánul. Rendszeres hadjárat van meginditva ellenünk. Egyletek alakittatnak, melyeknek kitűzött czélja prot. lelkek halászása (ilyen egylet a németországi Bonifacius egylet), be van hozva hazánkba ismét a jezsuita szerzet, mely már keletkezésekor életczélul tűzte ki a protestánsok támadását és kiirtását, mely üldöztetésünk sötét századaiban véres betűkkel irta be nevét a magyar nemzet történetének évkönyveibe is, mely az ország békés lakói közé a társadalom életföldébe kihintette a viszálynak azon sárkány fogait, a melyekből pánczélos lovagok keltek ki s pártokra szagatván a magyar nemzetet, magyar kezekkel magyar vért ont attak, fogyasztották azt a magyar fajt, melyről Széchenyi jellemzőleg irja: oly kevesen vagyunk, hogy még az apagyilkosnak is meg kellene kegyelmezni, csak azért, hogy magyar, hogy a magyar faj ne fogyatkozzék — . . behozták a jezsuitákat, kik kiűzték a magyart ősi tűzhelyéről csak azért, mert más szertartások szerint imádta istenét, mert hű maradt Jézus evangéliumához, s inkább vagyonát, ősei tűzhelyét hagyta oda, semmint az evangéliumi tiszta tantól váljék meg, amelyben élet és igazság vagyon: s ezen üdvtelen eljárásukkal, üldözési mániájukkal egész városokat vidékeket (melyek hajdan magyarok voltak) tettek szlávokká vagy németekké amire példák (hogy most egyebeket hallgatással mellőzzek) Komjáth, Nagyszombath stb. Az elszlávositott vagy németesitett falvak városok és vidékek, a kiköltözött protestánsok helyébe betelepitett idegen nemzetiségek, az áttérés folytán birtokukban bent maradott magyaroknak a nagyszámban betelepitett idegen nemzetiségbe lett beolvadása az üldözések szomorú időszakában legkisebb számítással is egy millióval fosztottta meg a magyar nemzetiség létszámát, nem „ad majorem Dei glóriám," amint ezt a téritők hirdették, hanem „ad majorem Cleri poten-