Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1881

1881. június - Oldalszámok - 7

7 a soproni esetben az ottani járásbíróság állal hozott igazságos — az országos törvény sérlhetlenségének biztosítására szóló ítélet után voltak esetek, hogy egyes plebánusok az egyházukhoz nem tartozó — de keresztelés végett még is hozzájok küldött gyermeket nem keresztelték meg, hanem az illetékes lelkészi hivatalhoz utasították keresztelés végett a szüléket. Nekem is volt ily esetein. De időközben a római egyház püspökei Budapesten tanácskozásra gyűltek össze s ha bár tanácskozásaik eredményét a titok leple fedezi a be nem avatottak előtt, igen valószínű — a későbbi fejlemények legalább ezt látszanak igazolni — hogy a törvénynek megerőllenilése, az illetéktelen kereszteléseknek és anyakönyvezéseknek jövőre is folytathatása, a törvény szerint oda nem tartozó lelkeknek is egyházuk kebelébe tereltetése véjjett ott hangoztatták először, hogy sem a keresztelés sem az anyakönyvezés nem fölvétel ez vagy amaz keresztyén felekezetbe, mert az által csakis az egyetemes keresztyén egyházba vétetik föl az illető. E nézetnek a bíróságok állal elfogadtatása esetén biztosítva voltak a felől, hogy folytathatják ellenünk a vegyes házasságokból született gyermekeknek egyházukba terelésével hóditó hadjáratukat a nélkül, hogy az 1879: XL-ík t. cz. 53-ik §-ának büntető súlya alá eséstől kellene tartaniok. S a királyi táblának azon tanácsa, mely a famozus soproni esetben itélt. a járásbíróság ítéletének feloldását indokoló érveivel csakugyan ezen clericalis álláspontra helyezkedett, s arra helyezkedésével üres hanggá — értéktelen semmivé telte nem csak az 1879: XL t. cz. 53-ik, hanem az 1868: Llll-ik t. cz. 12-ik és 13-ik §-ait is. Nem akarom kélségbe vonni, kogy a királji táblai tanács tagjai a bírói függetlenség magaslatán állva, melléklekintetek hatásától teljesen szabadon, legjobbnak hitt meggvőzödésök szerint hozták meg itéletöket. De mert errare humánum est s mint emberek ők is alávetvék a tévedés lehelőségének s csalhalatlanságot a birák sem követelnek magoknak, azt határozottan állítom, hogy igen nagy lévedésben voltak a feloldó ítélet meghozatala alkalmával, utat nyitottak a törvény tapodhatására, szabaddá tették a lélek vásárt, felhatalmazták szabadon minden tartalék nélkül miiködhetésre azokat, kik az Ur Jézus e szavainak ,.Békesség li nektek!" hangoztatása helyett a viszálynak sárkányfogaít hintók a felekezetek közé. melyekből a gyűlöletnek, egyenetlenségnek, szakadatlanul tarló küzdelemnek fegyveres vitézei kelnek ki, kimondlsatlan hátrányára ugy a szeretet lelke által élő keresztyénségnek, mint a polgárok versengése által nyugalmában megháborított államnak. A királyi tábla tanácsának Ítélete hogy téves, azt igazolja annak illo-