Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1881

1881. június - Oldalszámok - 6

6 a mint cz az egyházi történelemből . igazolhatólag már történt is — még existálhatásunk is kérdésessé tétetik. — Az 1868: LW-ik t. cz. 12-ik §-a törvény által szabályozza a vegyes házasságokból születendő gyermekeknek vallásos növeltetését, felekezet hovatnrtozandóságát. — I)e mert e törvénynek nem volt. sanctiója, mert az ellene vétőkre, azt lábbal tapodóknak törvénvliszteletre tanítására büntetés nem szabatott, a római papság mely csak akkor hajol meg az ország törvényei előtt, ha a római törvényekkel nincs elleniéiben — nem létezőül tekintette a törvényt, reversalisoknt követelt a vegyes házasoktól, keresztelte — anyakönyvezte s így de facto egyházába fölvette azon gyermekeket is, kiknek de lege a protestáns egyházhoz kellene tarlozniok. Egymást érték a Clerusnak ezen törvényt tapodó eljárása következtében a Superintendenseknek a Vallás és közokl. ügyi Ministeriumhoz intézett a jogsérelem orvoslatát kérő föliratai, s elismeréssel kell itt kijelentenem, hogy a Cultus Minister ily ügyekben tett minden fölterjesztésemet kellő figyelemben részesilette s a törvényt tapodott plehánust illetékes egyházi hatósága utján utasította a törvénynek tiszteletben lartására, a keresztelésröl fölvett anyakönyvi bejegyzésnek az illetékes lelkészhez anyakönyvezhetése végett a palást díjjal együtt leendő áttételére. De csak is utasította, a törvénysértő büntetéssel nem sulytatott, mert a törvényt hozók oly erősnek hitték a törvények iránti tiszteletet, fölejj a papságban, melynek mint minden szépben — jóban és nemesben, ugy a törvények iránti tiszteletben is jó példával kellene előljárni a lelki vezérlelök alatt álló nép előtt, hogy a büntetésnek kiszabását fölöslegesnek tartolták. S ha bár visszás állapot is az. hogy a törvény sérthetlenségének csak a függelékét képező sariclióban van biztosítéka, bár törvényt - épen azért, mert törvény az s ily minőségében sanctióját önmagáhan hordja — soha és senkinek sem volna szabad büntetlenül megsértenie, de mert a szomorú tapasztalatok arról győzlek meg bennünket, hosy a jogaink védletére alkotott törvények a különleges sanctió hiánya miatt a hatalmas Clérus által büntetlenül sérthelők a törvényt alkotott nemzet fenségének megalázásával lábbal tapodhatok, jónak látta egyházkerületünk föliratban kérését a Képviselőháznak arra, hogy a sértőkre büntetést szabó sanctio által biztosítsa az 1868: LIII. t. czikknek sérthetlenségét. Kérelmünknek ohajlott eredménye lett. Az 1879: XL t. cz. 53—ik §-a büntetést szabott azon lelkészekre, kik az egyházukhoz nem tartozókat életkoruk 18—ik évének betöltése előtt egyházuk kebelébe fölveszik. Azt hittük, hogy e törvénynek megalkotása bezárta százados sérelmeinknek hosszú sorát. Ismét csalódtunk. A római papság kezdetben megdöbbent s