Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1881

1881. június - Oldalszámok - 5

5 5. A barsi egyházmegye, jegyzőkönyvi kivonatban jelenti, miszerint Konkoly Th. Pál ur a segédgondnoki hivatalról, hajlott kor szülte gyengesége mialt lemondott. A nevezett e. megye kormánya felhivatik, kogy a megürült segédgondnoki állásnak a fennálló szabályok értelmében leendő betöltését eszközölje. 6. Püspök úr beterjeszti évi jelentését, mely szóról szóra itt következik Fötiszteletü egyházkerületi Közgyűlés! Kötelességemnek ismerem, hogy egyházkerületünk s részben az egyetemes magyar reformált egyház életfolyamában egy év óta fölmerült nevezetesebb s közérdekű mozzanatokat fölmutassam s időközi elnöki működésemről beszámoljak. Felekezetközi viszonyaink az év folyamában sem javultuk, a római egyház uralkodó hatalmát minden lépten — nyomon érezteti velünk, s mert Krisztusnak egyháza vitézkedő egyház, hogy^Jhi KrissdjMiak valódi egyházához tartozunk, az abból is kitűnik, mert folytonosair küzdenünk kell törvény állal biztosított jogainknak megvédelmezhetéseért az ezeket letiporni törekvő Clerus állni ellenünk intézett jogosulatlan, országos törvényekbe is beleütköző támadásoknak visszaverhetéseért. S mert Krisztus egyházának fegyverei nem testiek, az igazság paizsában öltözötten — a lelki erőnek fegyverzetével szállunk szembe hatalmas elleneinkkel, kiknek erőt kölcsönöz a gazdagság, privilegizált állás, főrendi háznál képviseltelés, világ szerinti tekintély, s az ezekből eredő nagy befolyás, melynek még a legfelsőbb helyeken süt az igazságszolgállalás terén is érvényesítésére nem hiányzik nálok sem az akarat, sem a képesség s mikor működésűket eredmény állal koszorúzva Jáljuk, lehetetlen nem éreznünk azt, hogy mi még most is Regnum Marianumban élünk, az 1848: XX-ik t. czikkben proclamált vallási egyenjogúságtól igen messze állunk, a helyeit hogy közelednénk — a mi hátrányunkra folytonosan távozunk áltól, — fájón érezzük, hogy recrudescunt in Hungaria vulnera antiqua religionis Christinae helveticae et augsburgíanae Confessionis addiclae, s ha a törvényhozás a szabadság szent lelke által ihletetten oly interconfessionalis törvényeket nem alkot, melyek minden kételyt kizáról;ií^gB*j|^i^félremagyarázást lehetetlenitöleg nem biztosítják a gyengébb jogaiWfa-erösebb lelnek túlkapásai ellen, akkor azon törvényekben sem bizhalunk, melyek l.itszólag jogainkat biztosítják, sőt ki vagyunk téve még azon lehetőségnek is. hogy az ..absque tamen praeiudicio romano catholicae Religionis" záradékra hivatkozással —