Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1877
1877. május - Oldalszámok - 15
15 Betolták munkakörüket. Munkájok nem volt világra kiható, neveiket sem örökíté hát meg a világtörténelem. Mint szerény emberek, kik érezték, hogy csak kötelességet teljesítenek, azt sem mondhatták s nem is mondták magukról a munka végeztével, mit Ovid öndicsőitéssel irt ..Átváltozások" cimü müvének végén: Jamque opus exegi, quod nec Jouis ira. nec ignis, nec polerit ferruui nec edax abolere vetustas! Erezték, hogy csak azt tették, mit tenniük kelleti, de a kötelességszerű munkát hiven. bátran, csüggedetlenül végezték. Mint egyházkerületi jegyzők emlékoszlopot állítottak önmaguknak általuk szerkesztett jegyzökönyveikben. melyeknek minden sorára a képesség bélyege vau reá ülve. Ama nemes harcot megharcolták, erős küzdelmek, fenyegető vészek, kemény meg-r próbáitatások között hitőket megtartották, egyházuk jogait megvédelmeztek, pályafutásukat dicsőn bevégezték s most már elteletelt számukra az örök életnek koronája. Áldó sóhajaink szálljatok sirhalmaikra! lebegjetek a kis-bajomi és székesfehérvári tán jeltelen sírhalmok fölölt, éljen közöttünk áldásban emlékezetük, mert életökben általuk mi is meg voltunk áldatva. — Az is elszomorító, bogv a vallási egyenjogúság mely az 1848. XX-ik törvénycikkben részletezve ugyan nincs, de elvileg kimondva van — mind ez ideig csak írott malaszt, de gyakorlatilag: az életben megtestesítve nincs. Egyes példákat hozok föl állitásom igazolására. Vannak városok — melyek közös pénztárból községi iskolákat tartanak fenut, de azok csak névleg községi iskolák, tényleg pedig az uralkodó felekezetnek iskolái, s közpénztárból tartatván fenn, fenntartásuk terhét emelik a protestáns egyház hívei is. — Az uralkodó felekezetnek főpapsága még mindig törvényes alkatrésze a főrendi háznak, s ez által az ország törvénythozó testületének, mint ilyen egyháza érdekében — s lehetnek esetek, mikor ellenünkben is — érvényesítheti befolyását: s a protestáns egyház - mint egyház — a törvényhozó testületből ki van zárva. Az uralkodó felekezet tagjainak viszás házassági ügyeiben itél a szent szék. házasságot gátló közel rokonsági vagy sógorsági akadályok alól a főpapok mentik föl ott a kérelmezőket: a protestánsoknak ily ügyei ellenben világi törvényszékek s illetőleg a cullusministerium által intéztetvén . . . mig a szent szék és főpapság nem követel bélyeges okmányokat, a mi híveink minden beadott okmányának bélyeggel ellátottnak kell lenni, s igy reánk e tekintetben nagyobb adó>teher nehezedik, s igy sem a jogok sem a terhek nem egyenlők. Kevesebb jog mellett reánk nehezedik a nagyobb teher. Az 1848-ki törvényhozás törvény által biztosította a protestáns egyházat a felöl, hogy minden egyházi és iskola szükségletei az állami pénztárból fedeztetnek. E törvény által nverl jogunk van legalább is oly erős, minő az uralkodó egyháznak nagy terjedelmű s milliókat jövedelmező birtokaihoz donatió által nyert joga. De mi nem követeltük, hogy