Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1877
1877. május - Oldalszámok - 16
16 e törvény azonnal életbe léptettessék, mint jó hazafiak — tekintvén az országnak nyomasztó pénzügyi helyzetét, megelégedtünk a kegyelemnek azon morzsáival, melyet a törvényhozás egyházi szükségleteinkre évről évre megszavazott, azon néhány ezer forinttal, mely nem csak egyházilag — de nemzetiségileg is fenyegetett gyülekezeteinknek más egyházba — idegen nemzetiségbe beolvadásától megvédésére sem volt elegendő. S ime, a jogunk érvényesítésére az ország anyagi helyzete javulásáig hazafiasságból várakozásunk azt eredményezte, hogy a jelen évi budgetben már e néhány ezer forint is alászállittatolt, s jelezve van hogy az alászállitás az első lépés arra, hogy fokozatos alászállítással végleg be is szüntettessék. Velünk szemközt takarékoskodik filléreivel az állam, mig az uralkodó felekezetnek az ország által adományozott birtok még mindig „noli me tangere u-t képez, s oly bátor férfiú nem találkozik, ki azt indítványozná, hogy ott is takarékoskodjék az állam. Országos törvény rendeli, hogy ha valamely község közpénztárából bármely felekezetet segélyez, ez esetben hivei adókulcsához arányítottan segélyeznie kell, az ugyanazon községben létező többi felekezetet is ... s ime, már is vannak városok, melyek nemcsak segélyezik — de fenntartják az uralkodó felekezetnek egyházát s a protestáns egyházakat nem hogy adókulcs arányában segélyeznék, de még az adókulcsi arány szerint őket jogosan illető összegnek jóval alatta álló azon csekély segélyt is megtagadták tőlük, melyben azokat korábban részeltették, s már volt oly belügyminister — meg kell jegyeznem, hogy nem a jelenlegi — a ki az ilyen eljárást igazoltnak jelentette ki. Indokolják ez eljárás helyességét azzal, hogy az uralkodó felekezetnek patronatusi jogcímen adott összeg nem segély, hanem a patronatusi jogtól elválaszthatlan kötelesség. Ez okoskodásból kifolyólag állítják, hogy az uralkodó egyház e szerint csak azt kapván, a mi nem segélyül, hanem kötelességszerűig adatik, az segélyezve nincs, s igy nemcsak adókulcs arányában — de átalában semminemű segélyre sem tarthat jogigényt a többi felekezet. Ily érvelést önmagam is hallottam egyes cultusministeri osztályokban. S nem sophisma-e ez a mi hátrányunkra, törvények által biztosított jogainktól elejtetésünkre? Ha bármely egyház és bárminő jogcímen községi pénztárból tartatik fenn. nincs-e ez által, még pedig a lehető legnagyobb mérvben segélyezve? S kötelezhetők-e a protestánsok oly pénztárba adót fizetni, melybői egyik egyháznak minden szükséglete fedeztetik, mig az ő egyházuk semmi segélyben nem részesül? Ily eljárás mellett nem veszti-e el minden értékét azon százados igaztalanságot megszüntető törvény, mely fölmenti a protestánsokat más felekezet egyházi céljaira megadóztatás terhe alól? Mily szép kivétel e tekintetben sz. kir. Rév-Komárom városa, melynek kebelében épen most gyülésezünk. Valódi minta iskolát tart fenn, mely nemcsak névvel, hanem tényleg is községi. E mellett adókulcsa arányában egyházi célokra segélyez minden kebelében létező felekezetet. Sza-