Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1874
1874. szeptember - Oldalszámok - 6
6 nem csak engedélyezve hanem parancsolva is vtn. A keresztyén hit alapigazságai örök igazságok, de a tantételek — melyekben ezen igazságok kifejezést uyertek — változás alá eshetnek, változtatásukra azonban csak a zsinat van jogosítva. A haladásnak lehetősége és szükségessége jelezve van idvezitönknek e szavaiban: „Sok dolog van, melyet mondhatnék nektek, de most el nem hordozhatnátok'* „a Szent lélek megtanit titeket mindenre 4' s parancsolva is van e bibliai mondatban: „mindent megpróbáljatok, és a mi jó, azt megtartsátok." — E bibliai mondatok lesznek vezérlőim superintendensi pályafutásomban. Ellene leszek a vakhitnek épen ugy mint a hitetlenségnek; a lelket ölő bigoltériának épen ugy, mint a minden szép, jó s nemes iránli szent lelkesedést lelűitö materialismusnak; a stabilismusnak épen ugy mint a rohanva haladásnak; a betű uralmának épen ugy mint az evan<reliumellenes iránynak. Nem fogom szégyeneim a Jézus evangéliumát soha, mert örök s az emberiséget boldogító igazságokat tartalmaz az , s érzem Pál apostollal, hogy Istennek hatalma az minden hívőnek idvességére. Felekezetközi viszonyainkat érdeklöleg akarom, hogy a felekezetek közötti jogegyenlőség s viszonyosság elve — mely az 1818: XX-ik t. czikk által szentesítve van, de realizálva — fájdalom ! — mind ez ideig sincs, realizáltassék. Á'L államhatalommal szemközt békekötések és országos törvények által biztosított egyházi és iskolai autonómiánkat — a magyar protestáns keresztyén egyháznak ezen megvíhatatlan erődjét, melyet a nemzeti alkotmányos életet beszüntetett korszak is csak ostromolt, de bevenni uem bírt, melyből indult ki azon diadalmas hadjárat, mely visszaszerezte nemzetünknek az elvesztett alkotmányos életet — oly szent örökségnek tartom, melyet őseink vér- és vagyonáldozaltal szerzett értékes kincsül hagytak reánk, s melyet mi is kötelesek vagyunk utódainkra sértetlen épségben szent hagyományként átszállítani. E kincsnek nem csak egyházi, hanem politicai tekintetben is inagas értéke van, a közelmúlt ütötte reá az értékhitelesitő pecsétet, s valódilag alkotmányos állam, a szabadság szent lelkétől ihletett nemzeti kormány nem akarhatja, hogy ezt az értékes kincset föláldozzuk, mert a magyar prot. ker. egyház államellenes czélokra s üzelmekre nem élt vissza azzal soha, sőt épen ennek birtokában volt képesítve az absolul hatalom ellen azon diadalnak kivivására, melyei fölélesztette a nemzetben is az önbizalmat s bátorságot, a tettre kész lelkesedésnek azon pünkösd szent erejét, mely tiprott helyzetéből újra fölemelte az alkotmányos életnek magaslatára. Ha nem birt volna még eddig e kincscsel a magyar prof. ker. egyház, most kellene azt ennek birtokába juttatni . . . . s miután bír vele, ugy a szabad szellemtől vezérelt államnak, mint és különösen — magának a protestáns egyháznak jól fölfogott érdekében áll az, hogy e kincs megőriztessék, s soha és semmi körülmények között föl ne áldozlassék. Különben is a jövőt sürü fátyol
