Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1874

1874. szeptember - Oldalszámok - 7

7 fedezi, ki tudja, nem Icend-e még szükség ez autonómiára, hogy a felvilágosodás a sötétség ellen, a szellemnek szabad fejlődése az ultramontanisinus ellen, az alkotmányos élet az absolutismus ellen, a nemzeti lét az idegen elemek áramlata ellen, s épen e bevehetetlen erődből még védelmeztessék. Kormányzati rendszerünket érdeklőleg a decentralisatió híve vagyok, mert tapasztalás igazolja, hogy a centralisatió nem előnyére — hanem hátrányára van a szabadságnak, veszélyezteti a subiectivitás protestáns elvét, uralomra segíti a föltétlen tekintély elvét s a helyett, hogy megvédené — föladhatja legértékesebb, legféltettebb jogainkat. Még az egyházmegyéknek is féltékenyen kell őrt állaniok, hogy a netán centralisálni s jogkörét terjeszteni akaró kerület által eddigi autonomicus jogkörük szűkebb térre ne szorillassék. A protestáns autonómiát és szabadságot inkább látom biztosítva az eddigi decentrálisatió mellett —- mely azt megmentette, mint cenlralisatióval — mely azt föladhatja és megsemmisítheti. Centralísáljon bennünket testvéri összetartozóságunk érzete, mint centralisált most, mikor ez az érzet püspöki hivatalba igtatásom ünnepélyén, elhozta ide — még pedig távol vidékekről is — nem csak a helvét, hanem az ágostai hit valló testvér egyli. kerületek egy részének küldötteit is, hogy a mint részt vettek küzdelmeinkben a vészterhes időszakban, részt vegyenek most örömeinkben a béke olajága alatt. Fogadják a küldöttségek ez ünnepélyes pillanatban köszönetemet nagyrabecsült megjelenésükért s fogadják általam egyh. kerületünk köszönetét is. Legyen öröklő s áldást árasztó a szeretet és testvéri összetartozóságnak ez az érzete ne csak közöttünk, hanem utódaink között is, még pedig nemzedékről nemzedékre. Ez a szeretetnek centralisaliója s mint ilyen sokkal erősebb és áldóbban ható a hatalom centralisatiójánál. A hatalmi centralisatió különben sem egyeztethető össze a protestáns egyháznak szabadságra irányzott törekvésével. Csak a szeretetben legyünk egyek, meg fogunk akkor állani vész idején is a nélkül, hogy központi hatalmat emelnénk egyházkerületeink fölé. Iskoláinkat is fentartandókül vélelmezem, még pedig ugy az alsó vagy nép — mint a közép és felsőtanodákat. Én a tanszabadság barátja vagyok, s a tanszabadságot látom veszélyeztetve az oktatásügynek egy kézben központosítása állal. A protestáns iskolák a szülék szabad szövetségének iskolái s mint ilyenekben nagyobb mértéke volt — van és lesz a szabadságnak, mint az állam vezetése alatti iskolákban. Nem az a föladata a protestáns egyháznak, hogy az uj alkotmányos aera kezdetén hagyja oda a növelés szenl terét, hanem az, hogy keljen olt üdvös versenyre az állammal és a többi egyházzal. Őseink buzgalma folytán a növelés ügyeért hozott áldozatokkal — az oktatás terén feltüntetett s nemzeti életünkre áldon kihalott fényes eredményekkel nyerte egyházunk legszebb, leghervadatlanabb babérait, — uekünk e babérokat nem szabad letépnünk az egy-