Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1872
1872. október - Oldalszámok - 12
12 csak azon esetben küldessék föl újra az összes iratok kapcsolatában a felfolyamodott egyháznak kérvénye, ha tán kérelmével el volna már — vagy el lenne majd utasítva. Ezzel kapcsolatban fölolvastatott a b. somogyi egyh. megye f. é. augusztus 20 — 22 napjain tartott közgyűlése jkönyvének 37-ik pon'.ja, melyben esperesét azzal bizza meg, hogy a Nemeske Tamási egyesült egyház kis tamásii tagjainak az egyházi szolgálat felosztása tárgyában beadott folyamodását az előző egyh. megyei gyűléseken ezen ügyre vonatkozólag hozott végzésekkel s a két fél közt különböző időkben létrejött egyezségekkel együtt az egyházkerületi gyűlésre terjeszsze föl. Mely megbízatás folytán Mezey Pál b. somogyi esperes úr az egyházmegyének több rendbeli — a k. tamási egyházközséget kérvényeivel elutasító végzését, s e végzéseknek alapjául szolgált küldöltségi munkálatokat — és a villongó egyházak közt régebben kötött egyezségek közöl az 1864-dik évinek másolatát beterjeszti. Fölvétettek még ugy a nemeskei mint a k. tamási híveknek kéreiemleveleik, melyekben az egyházi szolgálat feloszlása — az isteni tisztelet hol és mikor leendő tartása rendjének megállapítása tárgyában a nemeskeiek az eddigi gyakorlatnak jövőre is fenntartását, a k. tamásiak pedig az eddigi harmadosság helyeit a felességnek — még pedig a sátoros ünnepekre is kikatólag — behozatalát s mind két részről azon indokolással is kérik, mert az egyházi adóterheknek nagyobb részét ők emelik: Kacsóh Lajos e. k. jegyző urnák elnöklete alatt kiküldetnek Váiy Lajos komáromi — Kiss Gábor tatai e. m. esperes, Sárközy Dénes és Hegedűs József urak oly utasítással, hogy a villongó feleket békés kiegyezésre hívják föl, s tekintetbe véve mindenik félnek állását, viszonyait, követelését, ugy szinte az általa emelt egyházi terheket, ezek szerint megállapítandó egyezségi pontoknak föllétele és elfogadtatása mellett igyekezzenek őket egymással kibékíteni, hathatós indokul fölhozván e czél elérhetéseért nem csak a versengésnek kristus szeretetre buzdító lelkével ellenkezését, hanem azon mind a két villongó egyház részéről komoly megfontolást érdemlő eshetőséget is, hogyha az a viszályos ügy per útjára bocsátatik, vagy az egyik vagy a másik félre nézve kedvezőtlenebb megoldást nyerhet az, mint nyerne a békés kiegyezés utján. Ha e tekintélyes küldöttségnek sem sükerülne a nemeske tamási egyesült egyházba a békét visszavarázsolni s a villongó felek közt mind a két felet megnyugtató egyezségei eszközölni, azon eselre a b. somogyi egyh. megye oda utasiltatik, hogy a valódi Ugy állásnak földerítésére szolgálható további nyomozásokat s a netán hiányzó egyezség leveleknek fölkeresését eszközölje, s beszerzendő kétségtelen adatoknak fölterjesztésével arról is adjon fölvilágosítást: mit fizet az egyesült egyház szükségleteinek fedezésére mindenik egyház készpénzben ? mit természetben (naturálék)? haladják e ezek értékileg, és ha igen — mennyiben haladjáktúl egymást? Ugy a küldöltségi jelenlés, mint az egyezségnek nem sükerülése esetén a b. somogyi egyh. megyétől a megindítandó nyomozásoknak eredményét és a bekivánt adatokat tartalmazó hivatalos jelentés okvetlenül s annyival inkább beváralik a legközelebb tartandó egyh. kerületi gyűlésre, mert ezek leendenek a végleges Ítélethozatalnál irányt adók. A jegyzői hivatal utasiltatik, hogy az ezen ügyhöz tartozó 14 db. okiratot legye át a kinevezett küldöttség elnökéhez. A b. somogyi egyházmegye a szükségelt adatokat s a még hiányzó — de kikeresendő egyezségleveleket szinte legye át e küldöttségnek elnökéhez. Jegyzette: Pap Qál>or in. k. helyettesitett egyh. kerületi jegyző. 193. Az 1872. évi m ájus 28—30 napjain Pápán tartott egyh. kerületi gyűlés jkönyvének 79. sz. alatt a magyar- ladi és palosfai gyülekezetek, s lelkészök Vikár János úr közi fenforgó ügyre nézvést kimerítő jelentéstétellel megbízott Kőrösy Sándor jogtanár úr, a nevezeit ügyben kívánt jelentést sulyoss hoszszas betegeskedése miatt el nem készíthetvén — a jelentés és véleményezésre püspök ur idő közben Fekete János e. k. vil. aljegyző urat, kérte föl; ki véleményes jeleulését következőkben terjesztibe: „Át nézvén Vikár János m. ladi lelkésznek, nem különben m. ladi s paiosfai gyülekezet több tagjainak felebbezési folyamodványát, melyben a b. somogyi egyházmegyének f. évi febr. 29-ik Csökölben tartott törvényszéki ülésének 9-ik ponlja alalt foglalt azon Ítéletét, mely szerint Vikár János lelkész urat egy évig minden köz egyházi teendők telyesitésétöl eltiltja, és melléje az ő terhére adminisztrátort rendel: sérelmesnek tartják, s azt megváltoztatni kérik; — úgy szintén ezzel kapcsolatban a m. ladi gyülekezet több perben panaszló tagjainak a b. somogyi egyházmegyének fenlérintett felebbezésével együtt a f. évi május 21—22-én N. Bajomban tarlóit közgyűlési jkönyvének 5-ik ponlja alall felterjesztett kérelmét, melyben Vikár János urnák egyházukbóli eltávolítását kérik. — Az ügyiratok áttekintése után véleményeztetik: Ugy a perben állott, s most utóbb emiilelt kérelmező egyházlagok, mint maga Vikár János úr is a panaszlolt ítélet kihirdetésekor abban megnyugodván, s így az reájok nézve jogerőre emelkedvén: panaszos felfolyamodásuk többé felsőbb bírósági felülvizsgálat tárgya nem lehel; — előbb említett m. ladi s patosfai felebbező lakosok pedig a perbe be sem folyván, s igy felfolyamodásuk mellékletei a perben nem szerepelvén, felsőbb bírósági itélet tárgyát nem képezhetik. — Ennélfogva érintett felfolyamodásuk, — helyesebben csak egyszerű kérelmük, — mint másodfokú átbirálás tárgyát nem képezhetők, az egyházmegye panaszlott Ítéletével s összes ügyiratokkal együtt annak értelmében, további eljárás végeit a b. somogyi egyházmegyéhez vissza küldendők 1'.
