Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1868

1868. október - Oldalszámok - 14

az államnak saját iskoláinkra csak oly befolyását ismertek el, a mely, törvényadta iskolakormányzati jogainkkal összeférhető: — de e mellett elismerték, hogy az államnak, van joga saját költségén iskolát állítani bárhol; de ezen államiskolák használatára kényszeríteni nem lehet senkit; hanem szabadakaratú használatra kell azokat hagyni; — ahoz pedig, hogy az úgynevezett állami közös iskolákba a mieink is beleolvasztassanak, még csak szóllni sem akarnak addig, mig az egyenlőség és viszonyosság minden tekintetben életbe léptetve nem lesz, s úgy vélik, hogy ezen idő előtt, e tárgyról tanácskozni felekezeli létünk veszélyeztetése lenne. — Evangélikus testvéreink is szinte igen erélyesen és határozottan kijelentették, hogy iskoláikat s azok autonómiáját mindvégig fenlartani akarják."

1 „Ezen tételeket s az azokban foglalt eszméket, nem csak úgy, a mint 1848-ban formulázva valának, hanem egész teljességükben s minden természetes következményeikben magunkéinak valljuk s azoknak folytonos követését hitfeleinknek a legőszintébb indulattal ajánljuk. — Indokaink a következők: „Aligha van a föld szinén valamely országos protestáns egyház, iskolaügy tekintetben teljesen oly helyzetben mint a magyar protestáns egyház. „A külföldi protesláns iskolák ugyanis, anyagi existentiájokat nagy részben az államnak köszönhetik, vagy azért, mert az államtól nyerték és nyerik a fenállásukra szükséges anyagi eszközök kisebb nagyobb részét, vagy azért, mert meghagyta nálok az állam, a reformalió előtti egyházi alapokat. — Ilyen helyeken tehát, ha az egyház az iskolaügy mezején nem képes vagy nem akar megfelelni feladatának s általában a kor igazságos kívánalmainak: méltán jő szóba az iskolaügynek az egyház alóli emancipáltatása, s általában közvetlen állami vezetés alá helyezése. — Hazánkban a dolog a protestáns egyházra nézve, talán csak egyedül az erdélyi szászokat kivéve, egészen másként van. — A több mint 4000-re lehető migyar protestáns népiskola az illető gyülekezetek saját magán birtoka; nincs azokban az államnak egyetlen egy árva fillérje sem. — Nálunk tehát, ezen iskolákra né'tve az egyház alóli emancipállatásnak, állam általi átvételnek s más efélének semmi jogosultsága és értelme nincs. — De nem is lehet erről szó; mert: „a protestáns egyháznak lételveinél fogva elmulhallan szüksége van a saját iskolákra, és pedig annál nagyobb mértékben, minél inkább veszik öl körül ellenséges elemek. — Aligha van bárhol is, oly országos protesláns egyház, mely annyi mindenféle ellenséges elemek állal fenyegettelnék, mint a miénk, s nálunk a helyzet annyival nagyobb fontosságú és súlyosabb, mert ilt a protestantismusban vagy azzal együtt, az alkotmányosság és magyar nemzetiség is kisebb nagyobb mértékben fenyegetve van: — kétségen kívül ide tekintettek 1848-dik évi elődeink is, midőn a jogegyenlőség és viszonyosság teljes életbeléptetése előtt, a felekezeti iskolák megszüntetéséről vagy átidomításáról még csak tanácskozni sem akartak. — Sőt: „soha semmi körülmények közt sincs jogunk átadni az államnak vagy bár kinek saját iskoláinkat vagy lemondani azokról, mert nem mi alapítottuk, nem mi szerzettük — hanem őseinktől öröklötlük s maradékainknak általadni tartozunk azokat. — Annyival inkább pedig, mert mint közönségesen tudva van: „hazánkban a protesláns iskolák örök időkig való fenállhatását, vallásunk szabad gyakorlatával együtt békekötések és alkotmányos törvények biztosítják. „Ezekből nyilván van, hogy az állam a mi iskoláinkat nem csak eltűrni, hanem védni és gyámolítani köteles, s ellenünk való fellépésének mind addig, mig az állam létalapját meg nem támadjuk, — semmi más jogosult ulja és módja nincs mint a versenyzés. — A mi lisztünk pedig e tekintetben, legelőször is vigyázni arra, hogy az állam saját pénzünkön ne versenyezzen ellenünk. Ez fogna pedig történni, és pedig a legiszonyúbb mértékben, ha az 1848-dik évi törvényjavaslat szerént fognának felállíttatni az úgynevezett közös iskolák, — mert akkor: fizetnünk kellene a községi iskolai adót ha gyermekeink a közös iskolába nem járnának is: fizetnünk kellene az országos adóban azt, a miből az állam közpénztára a szegényebb közös iskolákat segílné, sőt még azon roppant összeg telemes részéi is, a miből az állam ezer meg ezer új iskolát fogna állítani, és pedig a legnagyobb részben bizonyosan nem a mi számunkra; — továbbá saját népiskoláinkban tandíjt nem szedhetvén; — az egyházi adót kellene nagy mérvben felemelnünk. „Csekély nézetünk szerint tehát, az állam teendője a népiskolák ügyében jelenleg alig ha lehet több, mint az, hogy védje és gyámolítsa a felekezeti iskolákat; azon községekben pedig, melyekben népiskolák teljességgel nincsenek, vagy csak tengődnek, engedje söt kényszerítse a szüléket vallásfelekezet szerinti szövetségre lépni az iskola megalapítása és fentartása végeit; a hol ezt a felekezeli szövetségek vagyis az egyes gyülekezetek nem képesek megtenni, olt összeállva közös iskolát kötelesek lartani; az elemi iskolák alapítása és fentartása az egyházi és polgári községek kötelessége lévén, az állam közpénziára csak a valóban leheletlen községeket segélje. „Azon eszmél, melyet az 1848: XX. I. cz. 3. §-sa az iskolákra nézve kifejez, hogy t. i. minden iskolai szükségek közálladalmi költségekkel fedeztessenek, sehol sem találjuk éleibe léptetve a külföldön sem. Kisebb nagyobb mértékben mindenütt kimondva s életbeléptelve találjuk ellenben azon elvet, hogy a népiskolák ügye, a státus legfőbb felügyelete s védelme és gyáinolítása melleit,