Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1868

1868. október - Oldalszámok - 15

— 15 részint a szabad szövetkezés vagyis társulatok, részint és főként a községek körébe tartozik. így van ez Helvétziában, Észak-Amerikában, Poroszországban és más müveit államokban is. ,,A poroszhoni országos iskolatörvénynek, egy pár ide vonatkozó pontja nevezetesen követ-, kező tartalmú: .„.hol a községi iskolák számára alapítványok nincsenek: a tanítót a községbeli minden családatyák kötelesek fizetni, és pedig minden tekintet nélkül arra, hogy vannak-e gyermekeik, és hogy mi vallásúak. Ha azonban valamely községben, a különböző v a 11 á s f e I e k ez e t ü lakosok számára több községi iskolák állanak fen: akkor mindenik lakos, csupán az ő vallásaheli iskola tanítót tartozik fizetni. — Mind a pénzben, mind a termékekbeli iskolai adó, a családatyákra vettetik ki, és pedig birtokukhoz vagy jövedelmükhöz képesti helyes arányban, — a községi hatóság által. Az iskolai adót fizetők gyermekei folyvást tandíjmentesek. — Az iskola és tanítói lak építéséhez és javításához szükséges anyagokat a községek ingyen kötelesek adni; de maga az építés és fentartás azon családatyák kötelessége, kik az illető iskolához tartoznak."" „A fentebb előadott egyetemes elveket a gymnasiumokra s másnemű tanintézetekre nézve is alkalmazandóknak tartván, még csak az országos egyetemről szólunk néhány szót, E tekintetben 1848-dik évi elődeink így nyilatkoztak: „hogy a nemzeti egyetem, mint országos intézet, s ha még netalán több ilyen állíttatnék, az is, mind a tanítókra, kiknek a részünkre alapítandó h itta ni széknél megválaszt a tásokrai befolyásunkat fen tar tjük, — mind a tanulókra, — jelesen ezeknek közalap értékbeli aránylagos segél yeztetésére nézve, minket illetőleg is közös legyen, — kívánni, — magunkat feljogosítva é r e z z U k." „Az 1848-dik évi XlX-dik t. cz. a magyar egyetemet egyenesen a közoktatási Minister hatósága alá rendelvén, úgy véljük, hogy ezáltal már ki van mondva az is, miszerint az egyetem épen nem felekezeti, hanem országos közintézet.— Ha azonban e kérdés netalán még ezentúl is bolygattatnék, nevezetesen ha a klérus az egyetemet egészben vagy részben magáénak vallaná: akkor szükség, az egyetemi alapból mindazt visszaadni a klérusnak, a mi tisztán s valóban az övé, az országos közös alapokon pedig egy minden tekintetben független s a tudományhoz és hazánkhoz méltó országos egyetemet állítani fel. Hogy ezen egyetemben mind a protestáns, és unitária mind a római kalholika, mind a görög keleti theologia kellőleg képviselve legyen, — azt már csak annálfogva is, elmulhatlan szükségesnek tartjuk, mert a müveit világ egyező elismerése szerint, a theologia épen úgy jogosítva van a tudomány nevére és rangjára, mint bármelyik a tudományok között; — azt azonban, hogy a theologiai tanárok választásába a felekezeteknek befolyások legyen, merőben feleslegesnek, sőt a dolog természetével ellenkezőnek tartjuk.— A tudományok egyetemi előadásának s általában egyetemi rangjának, egyik kétségtelen kelléke ugyanis, a minden oldalról való teljes függetlenség és az önczéluság. — A theologia egyetemi tanára tehát teljességgel nem felelős az egyházi hatóságoknak, s legkisebb tekintettel sem tartozik lenni az épen létező egyház időszerinti érzületére s más effélékre. A theologiai tudományoknak ilyetén egyetemi képviseltetését annál inkább óhajtjuk, mert akkor főiskoláinkban a theologiai szakok biztosabban és sikeresebben fognák követhetni az ő saját és természetes irányukat, — mely nem egyéb, mint kiválólag seminariumi, az az minél jelesebb lelkipásztorok előállítása az idő szerint létező egyház számára.

u „Amimáraz állam legfőbb felügyeletét s e részben különösen a vizsgákat illeti: óhajtjuk e tekintetben a lehető legnagyobb egyszerűséget és szabadságot, hogy t. i. se a tanulók se a szülék felesleges idő- és pénzvesztegetéssel ne terheltessenek, se a tanintézetek s azok birtokosai, kormányzói, és tanárai időt és nyugalmat rabló zaklatásoknak kitétetve ne legyenek.— E részben tehát elégnek larlanók, a törvény által a következő tételeket mondatni ki. „Minden tanintézetnek jogában áll a kebelébe lépni akarókat vizsgálat alá vetni, s a felvételt vagy annak megtagadását ezen vizsgálat eredménye szerint int é z n i. Ugy véljük, hogy ezen felvételi vizsgához való jog egyik mulhallan kelléke a tanintézetek autonómiájának, s az államkormány és egymás irányában önállóságuknak, s egyúttal oly jog ez, a melynek megadása nélkül a tanintézeteket felelősségre vonni, bármily irányban is lehetetlenség. „Az alkotmányos és felelős államkormánynak jogában áll a maga törvényes közegei által, időnként tudomást szerezni arról, hogy a tanintézetek eleget tesznek-e az ország törvénye állal eléjök kiszabolt minimumnak, és ha e részben gyökeres mulasztást tapasztal, azl országosan nyilvános tudomásra juttatni. — Ennél többet engedni a kormánynak a szabadság sérelme nélkül alig lehetséges. A többi aztán a szülék dolga; hogy t. i. küldjék-e gyermekeiket az ily tanintézetbe vagy nem? „Bármiféle tanintézet működését felfüggeszteni vagy letiltani, csak törvényszéki formaszerű eljárás után lehet. — Ezt ismét a szabadság érdeke kívánja. „Az államkormánynak a nem állami iskolában tanuló vagy la null egyéneket csak azon esetben van jogában vizsgálat alá vetni, ha azok tőle hivatalt vagy oklevelet kérnek. „A mi ezen felül van az bureaucratiára, állami gyámságra, s más efélékre vezet, s mind az egyén, mind a tudomány szabadságával ellenkezik. 4*