Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1860

1860. szeptember - Oldalszámok - 4

4 Jcirem. siralin £: 25. ««. szinte egykorú kormányzó tiszt-társaimmal együtt én is, annál inkább, mivel azok egymásután elhunyván, egye­dül hagyattam. Nem titkolom el, mikép már már zsíbbadoztak életkorom által is gyengített karjaim, az egyház hajójá­nak korrnányrudján. Épen azért hálával imádom gondviselő Istenünket, ki bölcs jósággal ugy rendelte el a hatalmától függő sorsnak méhéből kifejlő eseményeket, hogy a mit megvont 9 év, azt megadta 10-ik, t. i. e folyton folyó 1860­dik év. E sorsfordulat ujitja meg lelkemben a megnyugtató tudományt, miszerint: „jő az Ur azoknak, a kik várják őt; a téteknek, a mely keresi őt-, jó várni és csendességben tenni az Urnák szabadításáig." \i Ur angyalául tekinthető a f. é. Május 15-ke, mely oly nagy örömet hirdetett, mely mintegy fogságban volt e­gész népnek —egyházi életét tekintve — öröme lett. Yisszaadaloít t. i. a törvényben gyökerezett, de egy időre önkényleg elnyomott szabadság, miszerint elébbi gyakorlat nyomán, szavazással választható, s akadálytalanul hivatalába állítható, egyházkerületünknek is vi­lági kormányzója, a milyent tiz év folytán nélkülözni kényszerültünk Magyarhonban. Nem parancsolt, hanem szívből került öRkinti tisztelgéssel örvendve fogadta ily uj világi kormányzóját egy­házkerületi közönségünk, —örvendek én is, mikép nekem juíott a szerencse bemutatni személyesen egyházkerü­letünknek , a kebelezett egyházközségek s némely hivatalnokok által, szavazás utján tefjes szabadsággal válasz­tott Főgondnokát Gróf Széki Teleki Gyula Ö Méltóságát, ki szavazatok általáuos többségének következtében foglalhatja el kormányzói székét, melyben öt közbizalom s önkénti tisztelet fogadja. Miért is nem fogadná? Hiszen ha egyházkerületünk előző lőgondnokai, érdemek s vallási buzgóság telteinek lényével tűntek ki: erős meggyőződéssel örvendve hisszük, s alapos biztonsággal reméljük, hogy ily fény alap­ja, méltóságos tögondiiokunkbau, — kit e pillanatban kozorommel üdvözlünk — sem fog hiázyzani. Mert már maga a^kedvezö születés, majd a czélszeiü nevelés, az érdem templomába vezető utat meg­egyenget ék elölte, hogy azután, a tisztelet templomába is eljuthasson. Az idő nem engedi: de szándékom sincs felmutatni kiegészített rajzban a családfát, melynek egyik ág sarja­déka , többször tisztelt uj Főgoudnokunk. Legyen szabad még is általánosan folemlitnem , mikép származása volt, hazaszerle tisztelettel ismert oly méltóságos grófi családból, melynek tagjai, hogy a régi Róma szavaival fejez­zem ki magam: „in tóga et sago, az az mind békés polgári, miud hadi életben elhíresültek; tudományos müvelttséggel, országos magas hivatalok viselésével, vallásos buzgósággal, több oldalú érdemekkel kitűntek, s koruiikban honunk egének lenycsillagai közült sugárollak.— Legyen szabad — többeket elhallgatva, s a részle­tességbe bocsálkozást mellőzve — megneveznem a családban első gróíot Teleki Mihálc, előbb Apafi Mihál fejede­lemnek főlábornagyál, s miniszterét, majd 1090 ben Erdélyország választott főkormányzóját, gróf Teleki Sán­dort, a 18-dik század elején a Nagyeoyedi iskolának és tanuló ifjaknak példás buzgóságu jóltevőjét, és így a tu­dományoknak is dicséretes pálifogólóját, gróf Teleki Sámuelt a kancellárt, főispánt, több tudományos academia tiszteleti tagját, Sz. István rendje nagy keresztesét, belső titkos tanácsost, sa Marosvásárhelyi nevezetes könyv­tár alapítóját, gróf Teleki Józsefet, Ugocsa megye főispánját, belső titkos tanácsost, a magyar sz. koronaőrét, s a helv. hitv.. dunamelléki egyházkerület főgondnokát,— továbbá a hasonlóan tudományosan mivell s vallásos buzgósággal teljes gróf Teleki Lászlót, a hétszemélyes törvényszék tagját, a helv. hitv. dunamelléki egyházkerü­let főgondnokát, és a Magyarhoni tudós társaság indítványozóját,'—még is giól Teleki Józsefei, Lászlónak fi­ját, a királyi tábla bíráját, főispánt, a liszamclléki evang. reform, egyházkerület főgondnokát, korona-őrt, Erdély­ország kormányzóját, b. t. tanácsost, cs. kir. aranykulcsost, a magyar ac,idémiának — melyet áldozattal is se­gített — elnökét, s kitűnő magyar történettudóst, —végre gróf Teleki Sámuelt, a dunamelléki evang. reform egyházkerületnek 22 évig buzgó Főgondnokát, a tudományos intézetek s szép művészetek meleg keblű pártolóját. A tudományos műveltség, honiránti érdemek, vallásos buzgóság ily fényes példányképei, varázserővel hat­nak az utódokra , kiket serkeutnek a dicső elődök nyomaiba lépésre. Arn legyen így: de a czélszerű nevelés állal már tudományosan kiképzett, így magában is, minden szép, jó s nemes iránt önkénti hő szeretettel magasra törő és vallásos buzgósággal ís áthatott léleknek, milyen uj Fő­gondnokunk gróf Széki Teleki Gyula Ö Méltósága,— váljon épen nélkülözhetlen volna az érdemkoszoruzott elő­dök sugárzó fénye ? Ily érzetet s meggyőződést tanusit, az egyházkerületi közönség választó szavazatainak átilános többsége* ily érzeltel s bizodalommal nyújtom én is, szivem indításából jobbomat, mint elnöklárs grófi Méltóságodnak, az egyházkerület nevében tisztelettel kérve, hogy midőn, eljött itt is, a kellős elnökség idő teljességében, méltóztas­sék felajánlani magát, a főgondnoki hivatalra, mellyel a helv. hitv. dunántúli egyházkerület önként s örömmej kínálkozik, egyszersmind kezeit vetni annak kormányára. -- A mi ha meglesz . biztosan s örvendve remélem, hogy a bizo­dalommal kikéri jó egyetértés s közremunkálás által, — mire éu is felajánlom magamat — könnyülend az én terhem, s mindenek ékesen és jó renddel lesznek közöttünk. Mert be van már avatva Méltóságod, evangéliomi egyházunk közügyeinek vezetésébe, miut eddig egy nt. egyházmegyének oly segéd gondnoka ki az egyházkerületi tanácskozmáuyoknak is — melyekb) tevőlegesen befolyt — tárgyait s menetelét tapasztalásból ismeri, sőt szo­rongattatásunk napjaiban is törésre kiállani buzgó volt. Azért csak annyit mondok, hogy az egyház és iskolák lesznek Méltóságod felügyeletének s kormányzalának főtárgyai. Ezeket kérem be, a mint lelke magas figyelmébe, úgy szive érzelmébe is. Oh de hiszen Méltóságod vallásos buzgóságáual; kíséretében, amaz mindenkor éber, eme pedig folytonosan melegen dobog. Miért volna hát szükséges a kérelem zörgetése ? Inkább azt óhajtóm, s kérem jó Istenünktől szivem teljességéből, egyházke­rületi hitrokonaim tisztelt közönségének is nevében, hogy Méltóságodat, e duuánlúli helv. hitv. egyházkerület főgondnoki kormányán , az egyházi s iskolai ügyek virágozlalására, igen sokáig tartsa meg, s megelégedés ölé­ben boldogul éltesse!!!

Next

/
Oldalképek
Tartalom