A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1940-1942.

1940. november 21.

9 1940. november 21. — 32—33—34. házkerületből 197 anyaegyház 176.287 lélekkel, a nagyváradi egyházkerületből 81 anyaegyház 73.279 lélekkel; visszamaradt összesen 278 anyaegyház 249.566 lélekkel. Odaszakadt négy középiskolánk, közöttük a Bethlen Kollégium is, egy tanítóképezdénk és több száz elemi iskolánk. Kétségtelen dolog, hogy ott egy országos magyar református egyház megszervezéséhez kell hozzálátni. Kétségtelen dolog, hogy ez az egyház ugyanolyan jogokat és elbánást követelhet a román kormánytól, amilyenben a Magyarországra szakadt görög-keleti egyháznak lesz része. Kétségtelen dolog, hogy odaát a missziói munka többszörösen megnehezedett, különösen a csalódás okozta nagy lelki összeomlás miatt. Kétségtelen dolog, hogy kedvezőtlenebb arányszámban, kegyetlenebb éghajlat alatt keményebbé válik a kisebbségi sors, de kétségtelen dolog, hogy magyarok és reformátusok hordozzák, akiket húsz esztendő megtanított szenvedni, de nem tanított meg felejteni, vagy kétségeskedni. Mindenekfelett kétségtelen dolog az. hogy ma az odaszakadt magyar sokkal közelebb áll a második revízióhoz, mint amilyen közel állottunk 1919 tavaszán az elsőhöz. Üzenjük nekik azt, amit üzent a kolozsvári Theológiai Fakultás igazgatója ezévi megnyitó beszédjében: ,,Ha elfelejtkezünk rólad, felejtkezzék el rólunk a mi jobb kezünk; nyelvünk ragadjon az Ínyünkhöz, ha meg nem emlékezünk rólatok!" E nagy fordulat alkalmából Isten előtt magunkat mélyen megalázzuk és egyedül Neki adunk dicsőséget, de hálával és tisztelettel ejtünk ki egy nevet: Magyarország Kormányzójának a nevét, aki bátor és hü országlásának huszadik évében a visszakerült szekelyföld felé fordíthatta fehér lova fejét. Benne a magyar életakarat testesült meg s magunkat tiszteljük meg, mikor Neki híven, férfiasan hódolunk. A nagy hegyek eltakarhatják a kisebb dombok képét, de azért ezeknek is megvan történelmük, messze tekintő kilátójuk, nagy emlékük és hősi igézetük. Még ezév elején, emberemlékezet óta a legszörnyűbb tél fenséges és borzalmas világában gyűjtöttünk meleg ruhát, fehér kenyeret és sebgyógyító kötést a kis finn nemzetnek. Fehér hó, piros vér, fekete halál, csillagos dicsőség: észak síkjain megint lejátszódott a század hőskölteménye, a soha be nem fejeződő Kalevala. A református egyház egyetlen körlevélre készpénzben 30.000 pengőt, természetbeni adományokban fel nem becsült értéket juttatott finn testvérei számára s minden fillérén, küldeményén, minden darabján csókja égett és áldása sugárzott. Mikor pedig tavaszra fordult az idő, a roppant hóhegyek kebeléből egy új özönvíz indult a magyar mezők felé. Gátat vetni nem lehetett, szabályozására emberi erő kevés volt: jött, mint az ítélet, könyörtelenül és bizonyosan s vitte el annyi magyar embernek házát, vetését, szegényes ingóságát, egész élete