A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1940-1942.

1940. november 21.

10 1940. november 21. — 32—33—34. keresményét. Víz alá került az eklézsiák földje, lelkészeinknek és tanítóinknak sok helyt nem termett kenyerük, átnedvesedett minden egyházi épület s a küszöböt nyaldosó ár kárt tett a temp­lom fundamentumaiban is. Mennyi hűség, bátor szolgálat támadt a veszedelem napjaiban! Mennyi megadás, Isten végzésében való bölcs megnyugvás termelődött ki a szívekből e nagy próbatétel folyamán! íme, töretlenül áll a magyar fajta, ereje, lelke nyu­godt, hite ép, a kisebb kenyeret nagyobb szeretettel osztja szét s kibírja ezt az évet is, mint ezer esztendő óta annyi nehéz esz­tendőt s kemény arccal, hívő arccal néz a holnap életébe. Még nem tudjuk, hogy a közegyház és egyes gyülekezetek háztartásá­ban mekkora kárt okozott az idei árvíz, de azt már látjuk, hogy a magyar lélek leszámolt vele: próbatételéből erkölcsi gyarapo­dás származott. Csak Isten tovább óvjon! Pedig még hátra van a neheze. Messzire kell visszamenni, hogy az idei rossz esztendőnek párját találjuk. Még mindig leg­nagyobb kérdés megőrizni ennek a nemzetnek lelki egyensúlyát, acélos önbizalmát, a Gondviselésbe vetett hitét és tevékeny nyu­galmát. A Szentírásban említett paizsos férfi sokat fog az idén közöttünk forgolódni; asztalunkhoz ül és elkéri ruhánk felét, de megbarátkozunk vele s majd jobb aratáskor késő viszontlátásra elköszönünk tőle. Ide kívánkozik két megemlékezés. Az egyik: amerikai ma­gyar testvéreinknek küldjük el szívbéli köszöntésünket abból az alkalomból, hogy ezelőtt ötven esztendővel indult meg ott a rend­szeres egyházszervezési munka. Ma már a másik kontinensen összesen 127 anyaegyházközségben, 40 leányegyházközségben 113 lelkész, 12 hivatásos egyházi munkás gondoz körülbelül 200.000 lelket. Aki látta, tudja: micsoda rendkívüli erőfeszítés, páratlan hősiesség, el nem fáradó türelem és hegyeket mozgató hit kell ahhoz, hogy ez a munka fennálljon és nőjjön s odaszakadt vé­reinket hitükben és magyarságukban addig tartsa, amíg megér­kezik a hazatérés ideje. A másik: az idén volt 350 esztendeje annak, hogy a teljes Szentírás magyar nyelven a vizsolyi templom oldalfalához ra­gasztott nyikorgó officinában elkészült. Egy század erőfeszítése tetőződött be vele s ez a könyv a magyar szellem egyik leg­nagyobb győzelme, amelynek áldásaiból emberöltők élnek, éltek eddig is és élnek ezután is. Azt, hogy a reformáció a magyar mű­velődést sokkal jobban áthatotta, mint ahogy az az evangéliumi egyházak számbeli erejétől várható lenne, többek között köszön­hetjük a vizsolyi Bibliának s azoknak a kemény, kegyes lelkek­nek, akik Károli Gáspár vezetése mellett ezt a munkát végre­hajtották.

Next

/
Oldalképek
Tartalom