A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1940-1942.

1942. november 19.

1942. november 19. — 23—24—25—26. 15 ságát kezébe kapja: történelmi felelősségünk tudatában teljes erőnkkel oda állottunk e mozgalom mellé. Állásfoglalásunk sok kérdést tisztázott is. még fel sem mérhető nehézségeknek és bo­nyodalmaknak vette elejét. Azóta is egyre fokozódó lelkesedéssel támogatjuk a levente-mozgalmat. Kívánatosnak tartom, hogy minél több fiatal lelkipásztor leventeoktatónak képeztesse ki magát. Nem szabad attól visszariadni, hogy a laktanyák szelleme, hangja más, mint az evangélizáló termeké: épen a mi felada­tunk, hogy az evangélium hangját és szellemét belevigyük az ifjúság katonai nevelésébe. Kötelességünknek tartom, hogy min­den lelkipásztor, saját gyülekezetében, de ható sugara egész te­rületén is, minden) erejével szolgálja ezt a nagy vállalkozást, amelyhez foghatót a magyar nemzet az általános és kötelező ingyenes népoktatás kimondása óta nem vett magára. Sajnála­tosnak tartom, hogy a magyar református ifjúsági munka nem teljes és nem egységes, mert kifele nehezem tájékozódnak az emberek a református ifjúsági munka és a keresztyén ifjúsági egyesületi munka egymáshoz való viszonyának a kérdésében. Ez igen lényeges hátrányt jelent reánk nézve azzal a katolicizmussal szemben, amelynek ifjúsági munkája is tökéletesen egységes és egyházi. Épen azért kívánatosnak tartom, hogy minden gyüle­kezet minél előbb adja meg a végső szervezetet a kebelében folvó református ifjúsági munkának, csatlakozzék ezzel a refor­mátus ifjúsági egyesületek szövetségéhez s ez által foglalja el helyéi a keresztyén ifjúsági egyesületek összefogó keret-szerve­zetében. Ugyanez áll a leány-levente munkára is. Az előzetes kér­kések eldöntése s a megfelelő törvényhozási vagy kormányzati előkészítés útján bármikor megindulhat a munkának ez az ága is s akkor nekünk készen kell állanunk alkalmas segítőinkkel a szolgálatra úgy, hogy segítők legyünk és ne lassan tárggyá váló segítettek. Ezért siettem, hogy a nyár folyamán maga az egyház rendezze meg a maga leányleventeképző tanfolyamát, s ezt a Baár Madas épületében fényes sikerrel meg is tartottuk. Lelkész-, tanár- és taniióhiány A háborúval járó nagy világátalakulásból következik, hogy aggasztó lelkész-, tanár- és tanítóhiány jelentkezik. A tanítókra nézve van egy megegyezésünk a kultuszminiszter úrral, hogy csak püspöki engedéllyel vesz át felekezeti tanítót az államhoz Kissé későre jött a megegyezés, mert már nagyon sok tanítónk átment az államhoz és főképen nemzetiségi vidékeken helyez­kedett el. Tanári állásokra nézve ilyen megegyezés nincs s bi­zony megtörténik, hogy kivált helyettes tanárainknak máról­holnapra hiilt helyét találjuk. Legutoljára egyik leányiskolánk

Next

/
Oldalképek
Tartalom