A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1940-1942.

1942. november 19.

13 1942. november 19. — 9. nőtanárát vitték át egy pestvidéki fiúgimnáziumhoz, olyan nagy a tanárhiány az államnál. A lelkészhiány ma még csak mint segédlelkészhiány jelentkezik. A hadrakelt honvédség sok derék, fiatal lelkészünk katonai szolgálatát veszi igénybe és idehaza a megszaporodott munkát megfogyatkozott erővel kell ellátnunk. A kilátások sem nagyon kecsegtetők. A mi akadémiánknak még nincs oka panaszkodni, de Debrecenben, Kolozsvárra már alig irakozott be elsőéves theologus. A kérdést maga a korszellem fogja megoldani, azonban nagy kötelességeink vannak nekünk is. Először az, hogy tegyük olcsóbbá a lelkésznevelést; minél több jótanuló részére ingyenessé a tanítói pálya végzését s komolyan lássunk hozzá, hogy jövendő tanárainkat mi neveltessük, lehetőleg már az egyetem első évétől kezdve. Ezen a téren egyházkerületünk már tett bizonyos kezdő lépéseket. Az egyházmegyék áldozatkészségéből, amelyet nem tudok eléggé dicsérni, a nagykőrösi tanítóképzőnkben 12 ingyenes helyet szerveztünk azzal, hogy aki ezt az ingyenes helyet megkapja, kötelezi magát a mi egyházunkban való szolgálatra. A sok nehézséggel küzdő, de magas hivatásáról meg nem feledkező körösi egyházközség vállalta a maga tetemes réiszét ezekben a terhekben is. A rendelkezésemre álló csekély összegekből már megkíséreltem Szegeden, a tanárképző főiskolába olyan hallgatókat segélyezni, akiktől azt várom, hogy majd a mi iskolánkban helyezkednek el. Theologiánkon az egyházkerületnek a theologus diákok segélyezésére fordított hozzájárulását költségvetésünkben 2000 P-vel felemeltük. Mindez nem elég és elég csak akkor lesz, ha személyenkénti kiválogatással tudjuk évi szükségletünk jó részét fedezni, diákok taníttatásával. Századokon keresztül csináltuk, nem lehet olyan nehéz újra belejönni. — A másik fontos követelmény a lelkészi, tanári és tanítói állások fizetési színvonalának az emelése. Ezt maga az egyház megcsinálni nem tudja; tanítói, tanári állásoknál nem is tudhatja. De egész erejével hirdetheti azt az igazságot, hogy a következő nemzedék erkölcsi komolysága, szellemi felkészültsége attól függ, milyen tanítói, tanári és lelkipásztori egyéniségek végzik a nevelés nagy munkáját. Hiszem, hogy a hullámhegyet felváltja a hullámvölgy s nem lesz mindig fenékig tejfel a gazdasági pálya sem, különösen a gyorsan megüresedett helyeknek hirtelen átképzett egyénekkel való betöltése után. Hiszem azt is, hogy a nyugodt és békés világ megint megbecsüli a szellemi pályákat és a szellemi pályák közül azokat, amelyek kiváltképen önzetlenek, szinte szerzetesieknek nevezhetők: a pásztori és nevelői pályákat. De azért nekünk a lelkészi állások átszervezésével, ahol szükséges, szaporításával, ahol a kényszerűség parancsolja: összevonásával sietnünk kell. Mikor