A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1940-1942.

1942. november 19.

14 1942. november 19. — 9. egyszóval, álljon előttünk az ember úgy, ahogy e mai időkben vergődik, fuldokol, menekül, reménykedik és hitében iriumfál, s ennek az embernek hirdessük az örökkévaló evangéliumot. Az egyháznak most, amikor a világ eresztékei recsegnek és széthullani látszik a teremtett mindenség, most kell különös erővel bizonyságot tenni arról az Igéről, amely Alfa és Omega, amely kezdetben volt, Istennél volt és Isten volt; amelyikből egy jotta meg nem változhatik, még ha egybe takartatnak is az egek. Ez a ' Ige a mi Urunk Jézus Krisztusban testeisült meg, aki épen ezér' tegnap és ma és mindörökké ugvaniaz. Ez az első és legfonto sabb feladat. A másik ehhez hasonló: a hadbavomultak hozzátartozóinak, hadi özvegyeknek és hadi árváknak gondozása, általában véve egy roppant nagy együttes szeretetmunka a háború okozta hiányok pótlására és sebek gyógyítására. A látható egyháznak ez még az utolsó alkalma: megmentheti magát, ha teljesíti a szeretet királyi törvényét. Ezt a munkáját az egyház Urának parancsára, egyedül előtte felelve végzi, függetlenül minden földi hatalmasságtól. Pártok felett állván, épen olvani erővel hangsúlyozza a háború által reánk rótt kötelességek teljesítésében a legmagasabb követelményt, mint amelyen bátran hirdeti, hogy a háború magában véve rossz, a gyűlölet nem Istentől való indulat s az élet-halál küzdelem gyehennavölgyében is a békesség és a jóakarat szent karácsonyáról prófétál. Buzdítjuk katonáinkat a harcra, de nem az ellenség gyűlöletére; imádkozunk a győzelemért, de olyan győzelemért, amelyben Isten és az igazság gvőz. Hálás csodálattal nézzük a magyar katona eredményeit, de ellenségeink értékét le nem szállítjuk, őket nem bántalmazzuk; mindig a szuverén Istent hirdetjük, akinek gondolatai nem a mi gondolataink s nem őt kell a mi akaratunkhoz hozzátömi, hanem magunknak kell az ő akaratára reá édelsedni. Egyszóval az evangéliumot kell hirdetnünk. A háborús többlet: a még tisztább Ige, a még áldozatosabb szeretet és a még hívebb imádság Egyetemes egyházunk vezetősége nem fárad el a lelkipásztori munka irányításában s elvárja, hogy az egyház minden tisztviselője teljeis odaadással segítsen e kezdemények megvalósításában. Levente-mozgalom A levente-mozgalom egyre nagyobb arányokban bontakozik ki. Ennek a mozgalomnak egymagának szinte akkora az évi költségvetése, mint ezelőtt harminc évvel az egész magyar köznevelésé volt. Óriási felelősséget vállaltak azok, akik ennek a munkának az élén állanak. Mivel ismételten hitet tettek arról, hogy az egész nagy nemzetnevelő munkát valláserkölcsi alapon, az egyházak ihletésének igénybevételével kívánják véghezvinni s miután a levente-mozgalomban az egyház a maga egész ifjú-