A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1940-1942.

1942. november 19.

1942. november 19. — 23—24—25—26. 13 korában a padlón alszik, párna helyett vékony ködmönét gyűrve feje alá, mert nem kényeztetheti el testét, aki olyan dolgokat forgat fejében, mint ő. Jó korán kezdi félrerakosgatni az eladott cipók árából kapott filléreket, hogy pénze legyen a legképtelenebb magyar álom megvalósítására. Nincs a nagy emberek képcsarnokában egyetlenegy sem, akinél a hivatástudat olyan korán, olyan tisztán felébredt volna, aki hivatásáért, ébredő öntudatától kezdve utolsó lehelletéig akkora áldozatot. hozott volna, aki az élet megáldozásának ezt a roppant szertartását olyan következet eseni, a pillanatok egyhangú és változatlan próbaállásainak szenvedéssorozatán át hajtotta volna végre, mint Körösi Csorna Sándor. És a magyar önismeret lappangó szenvedélye, a titokfejtő kérdezősködés: mi magyarok kik vagyunk, honnan jöttünk és merre tartunk? — senkiben sem élt olyan tiszta és mégis emésztő világossággal, mint őbenne. Az, hogy életművének rendkívüli a tudományos értéke, szolgálata egy nagy birodalomnak felbecsülhetetlen és megfizethetetlen katonai és politikai hasznot hajtott, egészen mellékes jelenség ahhoz képest, hogy a XIX. században közöttünk élt, tőlünk ment el s mégis örökre a mienk maradt valaki, aki többet szenvedett a vértanuknál, aki hívőbb volt a hitvallóknál, aki a legszebb magyar álmot álmodta, a legnehezebb magyar keresztet hordozta s akinek a magyarság összességével, a lelki magyarsággal titokzatosabb és teljesebb közösségié volt, mint bárki másnak. Pedig ő volt a legmagányosabb, a legárvább magyar-székely bikshu a Himalája kőkolostorának küszöbén, amint népe számára halhatatlanságot kéreget a lassan ellépdelő századoktól. A háború Tulajdonképpen csak egyetlen egy életkérdés áll ma előttünk és ez a háború kérdése. Az egyház örökkévaló üzenetet hirdet e mulandó világban. Csak akkor teljesíti hivatását, ha az, amit mond, idő felett álló igazság. De az, ahogyan mondja, a pillanat edényeit tölti ki, most és itt, éppen nekem és neked szól. Ebből következik, hogy ma az egyháznak legnagyobb problémája a háború, mert a háború az egész életet betöltő, minden pillanatot és mindnyájunk sorsát meghatározó alkalomrendszer. Az igehirdetésben álljon előttünk a katona, aki megy a harctérre, vagy pedig már ott van és végzi nagy szolgálatát; a hitves, a gyermek, a család, akiknek köréből harctérre ment » akik hazavárják; álljanak előttünk, akik hősi halottat siratnak: szülők, gyermekek, hitvesek; az aggódó és félelmes szívűek, akik rettegye gondolnak a holnapra, minden riadt mesét elhisznek és továbbadnak; a hirtelenkedő magyarok, akik elégedetlenek, mindent jobban tudnak, máról-holnapra meg tudják és meg akarják váltani a világot; iái fáradt, robotos emberek, akik már alig bírják a kettős terhet,