A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1940-1942.

1941. november 20.

1941. november 20. — 5. 43 Nyitott könyvként állott és áll előttünk egész tanításod: hatalmas köteteid nagyszerű sorában oktatva, építve, nevelve a magyar református szellemi élet, sőt nyugodtan mondhatjuk: a felekezeties és pártpolitikus szempontoktól függetlenül tudó egész magyar szellemi élet mostani és leendő vezetőit; az aether hullámain át vigasztalva és erősítve öt világrész szenvedő és bujdosó magyarságát; ragyogóan tiszta fogalmazásokban jelölve ki egyházi és nemzeti jövendőnk egyedül lehetséges útjait; és mindezekben és mindezek által, ai gyémánt kristálylapjainak kápráztatóan változatos tündöklésével, ám egyszersmind a gyémánt állagának önmagával mindig azonos és változhatatlan keménységével hirdetve az Igét, az egyetlen üzenetet, amely ránkbízatott s amelynek véglehelletig hűséges és szakadatlan hirdetésén kívül nekünk, prédikátoroknak egyéb dolgunk nincs is. De könyveid tanításain és tanításaid könyvén átüt egy másik nyitott könyvnek a fénye: az életedé. Egy bizalmas órában hallottam tőled évtizedekkel ezelőtt, hogy van egy könyv, amelyet gyermekséged óta újra és újra előveszel és sohaisem tudsz könnyezés nélkül olvasni: Edmondo de Amicisnak, ai nagy olasz írónak világhírű könyve, A Szív. Amikor ezt hallottam tőled, úgy éreztem, hogy egy pillanatra nagyon mélyen belelátok a szívedbe. Én azóta látom ott azt, akit lát velem együtt mindenki, aki csak eljuthatott írásaidon, gondolataidon túl emberi lényed közelébe is: a szív elrejtett — de önkéntelenül is folyvást elősugárzó — emberét, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával, ami igen becses az Isten előtt (I. Péter 3:4). Látjuk szíveden, a vett és adott áldások megannyi garmadája alatt, a töviskoszorú okozta mély sebhelyek forradásait; látjuk életedet, amely a kereszt alatt nőt azzá, ami: tanításod legtisztább tükrévé, leghűbb kommentárjává, leghitelesítőbb emberi pecsétjévé. Köszönjük neked, könyvek embere és emberek könyve, hogy ezzel a másik nyitott könyveddel is szüntelenül tanítasz minket. De mégis mindenekfölött azt hadd köszönjük meg neked, hogy sem a tanításod, sem az életed nyitott könyve nem akart és nem akar végsőleg más lenni, mint folytonos ráutalás arra a harmadik Könyvre, ahonnan kapta értelmét, erejét és fényét a> te tanításod és a te életed könyve is, meg ez a mi ajándékkönyvünk is: a Szentírásra. Ez azt jelenti, amit épen Lelkészegyesületünk körében mondottál a minap felejthetetlen egyszerűséggel és mélységgel: nincs hátralevő életednek egyéb kívánsága, mint az, hogy lehess prédikátora nemzetednek. Tanításoddal az életeddel egyaránt túlmutatsz magadon, mert te, a született művész és bölcselő esztéta, legbensőbb lényedben mégis csak prédikátor vagy, a prófétás kegyelmi ajándékával felruházva: túlmutatsz minden könyveken és minden szíveken túl a teljes ó- és újszövetségi Saent-