A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1940-1942.

1941. november 20.

5 1941. november 20. — 12—13—14—15. F) Egyházkerületi tanácsbirák: 1. Lelkészi részről: Berkes József, Budai Gergely dr., Czeglédy Sándor, Demjén István^ Göde Lajos, Hetessy Kálmán dr., Hörömpő Ferenc, Kontra Aladár, Kováts J. István dr., Kulifay László, Muraközy Gyula, Nyáry Pál, Okos Gyula, Sebestyén Jenő dr., Szabó Balázs, Tóth Lajos, Vargha Tamás és Victor János dr. 2. Vidági részről: Benkó Ferenc dr., Bodnár István, Boér Elek dr., Finkey Ferenc dr., Imre Sándor dr., Jalsoviczky Károly dr., Pataky Tibor dr., Petri Pál dr., Sigray Béla, Szabó Béla dr., Szüts Ernő dr. A közgyűlési tagok közül Teleki Tibor gr., Némethy Károly dr., Szászy István dr., Szilágyi Sándor betegség, illetve más irányú elfoglaltság miatt távolmaradásukat jelentették be. Az egyházkerületi elnökség — a távolmaradók indokait méltányolva és távolmaradásukat sajnálattal tudomásul véve — a közgyűlés határozatképességét megállapítja. 4. A jegyzőkönyv hitelesítésére vonatkozólag az elnökség kihirdeti, hogy az —- az egyházkerületi szabályrendelet értelmében — a határozatoknak az előadók részéről való aláírásával törtémik. A közgyűlés által módosított határozatokat az előadók a másnapi ülés elején, illetve a gyűlés végén felolvassák és aláírják. 5. Püspök úr felolvassa .alábbi jelentését: Nagyméltóságú Főgondnok Űr! Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés! Nagy dátumok 1921-ben, püspöki szolgálatom első hetében, utam a szerb megszállás alól frissen felszabadult baranyai gyülekezetekbe vezetett. Húsz ev múlva püspöki jelentésemet azzal az örvendező hálaadással kezdhetem, hogy egyházkerületünk idegen megszállás alatt lévő déli részei felszabadultak. Hazajött 34 ezer református lélek, közülük 22 ezer ősi magyar, 12 ezer pfalzi német település. Bár még a zsinat a visszacsatolás müvét nem hajtotta végre s így az idegen uralom alatt kifejlődött egyházi szervezet fenr áll, már megkezdődött a teljes lelki egységből fakadó új berendezkedés, csupán német atyánkfiaival vannak még elvi szempontból el nem intézett kérdéseink. Felhasználom ezt az alkalmat arra, hogy a dunamelléki egyházkerület kifejezze elismerését, csodálatát ottani testvéreink hősies küzdelme iránt. Újra visszatérünk ahhoz az igéhez, amellyel 1922-iki kerületi közgyűlésünk köszöntötte az alsóbaranyai-, bács-szlavóniai egyházmegye üresen maradt székeinek idegen országban sanyargó gazdáit: „Tu-