A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1939.
1939. november 23.
1939. november 23. — 31—32—33—34—35. 55 Nagyjelentőségű és nagy munkát igényel a mátrai fürdők lelkigondozása. Míg a fürdőtelepeken több helyen van alkalmazásban római katholikus lelkész, addig a református vendégek lelki gondozása a gyöngyösi lelkipásztorra volna utalva, ha ezt elfoglaltsága megengedné. Egy ideig az egyházközség költségén tartott segédlelkész végezte a mátrai fürdőtelepeken az istentisztelettartást, azonban ennek eltávozása után ez a lelkigondozás összeomlott. Pedig Mátrafüred, Mátraháza, Kékestető és Gallyatető átlagos 2500 vendégének legalább 20%-a református s így 500 léleknek a lelkigondozása valóban egyetemes egyházi feladat. Ennek az ellátásához szükséges segédlelkésznek a tartását a gyöngyösi egyházközség rendkívül nehéz anyagi helyzete miatt vállalni nem tudja s mindezek alapján kéri az állandó káplántartó hellyé nyilvánítás által a kápláni kongrua kiutalását. A pesti egyházmegyei közgyűlés igazolva nélkülözhetetlen szükségességét a gyöngyösi segédlelkészi állásnak, Gyöngyös kérelmét igen meleg pártolással terjeszti az egyházkerületi közgyűléshez. Egyházkerületi közgyűlés igazoltnak véve és méltányolva Gyöngyös kérelmét, azt meleg pártolással terjeszti fel az egyetemes konventhez. 59. A seregélyesi presbitérium, a fokozódó egyházi munkára, a kiterjedt szórványok gondozására hivatkozással, megállapítja, hogy a lelkipásztor mellett szükséges állandó segédlelkész alkalmazása. Ehhez a maga részéről évi 360 pengővel hozzájárul, a hiányzó összeget pedig kápláni kongrua formájában kéri az egyházkerülettől. A vértesaljai egyházmegyei közgyűlés jogosultnak tartja Seregélyes kérelmét s annak teljesítését a legmelegebben ajánlja. Egyházkerületi közgyűlésnek — tekintettel a kápláni kongrua-segély súlyos korlátok közé szorítására — ez alkalommal nincs módjában Seregélyes kérelmét teltei jesítésre ajánlani. 60. A monori egyháközség kéri részére a régebben beállított, de megvont állami vallásoktatói állás újból való rendszeresítését és az állandó káplántartó helyek közé való felvételét. Kérelmét indokolja azzal, hogy hasonló helyzetben és hasonló összetételű gyülekezetekben 2—3 kongruás segédlelkészi és vallásoktatói állás is van. Továbbá azzal, hogy a monori politikai községnek fejlődése következtében a különböző iskolák és ezzel a református növendékek száma nagy mértékben megnövekedett, úgy, hogy a kb. heti 60 hittan órát csak új munkaerő beállításával lehetne megfelelően ellátni. A maga erejéből erre nem képes, mivel gyülekezeti házának megépítésével nagymértékben megterhelte a gyülekezet tagjait. A pesti egyházmegye közgyűlése meleg pártolással terjeszti fel Monor kérelmét.
