A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1938.
1938. november 17.
A Dunamelléki Református Egyházkerület közgyűlésének JEGYZÖKÖNYVE 1938. évi november hó 17-iki ülés. Kezdete 9 órakor. 1. A közgyűlés tagjainak buzgó éneklése (LXYI. Zsolt. 1. v.) után püspök úr Ésaiás 54:1—14. verseinek felolvasásával és szívből fakadó imádsággal emeli a lelkeket Istenhez. 2. Főgondnok úr az elnökség nevében az alábbi beszéddel nyitja meg az egyházkerületi közgyűlést. Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés! Hálatelt szívvel a jó Isten iránt, hogy dacára előrehaladott koromnak megtartotta szellemi és testi frisseségemet azért, hogy anyaszentegyházamat szolgálhassam, szeretettel köszöntöm a Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlést. Ami közállapotainkat illeti, azok határozott javulást mutatnak. Hazánk barátainak tábora tagadhatatlan, hogy gyarapszik. Ez bár megnyugtató, mégis nekünk elsősorban a magunk erejében kell bízni. Hogy győzzünk, erre nézve fegyelmezettségre, kitartásra, elszántságra, jó tulajdonságaink erősítésére és hibáink, melyek közé főképen a széthúzás tartozik, leküzdésére van szükség. Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés! Az 1938. esztendőben a hitélet erősítésére két világraszóló egyházi összejövetel volt. Az egyik a budapesti eucharisztikus kongresszus, a másik pedig a debreceni református világkongresszus. Az eucharisztikus kongresszus római egyházi ünnepély volt, a másik, a debreceni református világkongresszus pedig a református öntudatos élniakarást erősítette meg. Mi reformátusok amattól távol tartottuk magunkat, a debreceni református világkongresszus pedig megmutatta azt, hogy a reformátusság él, erős és számottevő tényező. Minden megmozdulás, Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés, amely az emberekben a vallásos érzületet erősíti, csak 1*
