A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1938.

1938. november 17.

14 1938. november 17. — 8—9—10—11. nyolc évig tanártársam, kora ifjúságától mostanig változatlanul hű bajtársam és barátom, ég és világoskodik a legnagyobb egyházkerület püspöki székében. Kiváltságos szelleme, evangéliumi tudománya, kálvini jelleme, örökségének, adományainak és saját erőfeszítésének páratlan együttese a magyar református egyház mai nemzedékének egyik legnagyobb igéretévé teszik őt. Isten áldása legyen szolgálatán. Szívből köszöntöm egyházkerületünk vezérkarában régi bajtársunkat, Benkó Ferencet, a somogyi egyházmegye gondnokát; kedves ismerősünket és rég várt barátunkat, F. Szabó Géza solti gondnokot, végül a vértesaljai egyházmegye élén B. Szabó János újonnan megválasztott esperest, Varga Sándornak jóbarátját, jobb kezét, eszményeinek és módszerének osztályosát. Köszöntöm azokat az atyánkfiait, akiket az elmúlt év folyamán legmagasabb helyről méltó elismerés tüntette ki. Kiss Zsigmond esperest, esperesi karunk doyenjét kormányfőtanácsosi kitüntetése alkalmából, s hozzáteszem, hogy a benne való örvendezést Isten százszorosan megtetézte nekünk akkor, amikor őt halálos veszedelemből, szinte a sír torkából csodálatos kézzel kiemelte, s egyéniségének szellemi és erkölcsi javaival együtt mintegy mégegyszer nekünk ajándékozta. Szívből köszöntöm ugyanilyen kitüntetése alkalmából a budapesti egyházmegye esperesét Szabó Imrét, aki fiatalsága mellett a székesfőváros magas gyertyatartójában hősiesen égeti magát s szép új fénnyel messze világít. Nagy örömet okozott nekünk tanítóképző intézetünk igazgatójának, Váczij Ferencnek kitüntetése is. Iskolaügyünk irányítói tudják, hogy az ő egyszerű, nemes egyénisége, szelid. de törhetetlen energiája, kiváló pedagógiai bölcsesége milyen nagy értéket jelent a Dunamelléki Egyházkerületre nézve. A nagykőrösi tanítóképezde elsőrangú intézetté vált, belőle új generáció megy szét és áll munkába. Tanítóságunk, vele együtt népiskoláink színvonala szemmelláthatóan emelkedik. Mindez Váczy Ferenc szolgálatával és egyéniségével szorosan összefüggő eredmény. A szomszéd portára is átmentünk, egy kedves és ékes hajlékba, ahol a bányakerület püspökét, dr. Raffaij Sándort ünnepelte híveinek serege, az egész magyar társadalom, püspöki szolgálatának huszadik évfordulója alkalmából. Gazdag, színes, bölcs, kedves és jó ember, pásztor és barát, aki jótétemény volt kortársaira, s ezért mindnyájunkat hálára kötelez. Államhoz való viszonyunk. Az államhoz való viszonyunkban új mozzanatról nem tudnék beszámolni. Az államhatalom erősödése kívánatos, erősödésében azonban sorvad a társadalmi autonómia, s ezek között a legnemesebb, nemzeti szempontból a legértékesebb: az egyházi