A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1938.

1938. november 17.

1938. november 17. — 32—33—34—35—36. 15 autonómia is. Ma teljes a harmónia egyház és állam vezetői között, de amelyik pillanatban szembe kerülnének egymással, az egyház egész mostani felépítménye széthullana, s újra kellene kezdenünk az ősi ellenállást az örök kezdetnél a gyülekezeti istentiszteletnél. Nem bocsátkozom jóslatokba aziránt, hogy egy ilyen fordulat mikor következhetik el, csak azt látom meg, hogy minden egyház, amely az állammal életre-halálra összenő, államválság idején külső, intézményes mivoltában összeomlik. Ezért világosan kell látnunk, hogy minden egyházpolitikában egy idői és egy örökkévaló mozzanat van. Idői mozzanat a mindenkori államrenddel való megegyezés és együttműködés, örökkévaló a mindenkori államrendtől való lelki és erkölcsi függetlenségnek a biztosítása. Ezt a függetlenséget, mi, az evangélium egyházai, nem jogrendszerben, nem intézményekben s nem hatalmi eszközök nemzetközi összefüggésében érhetjük el, hanem a reánk bízott Igének belső igazságában és élet és történelem formáló erejében. Azért minden válságos időben szükségessé válik egy egészen sajátos készenlét, az egyháznak állandó mozgósítása, az, hogy üzenete, mondanivalója, igehirdetése minél tisztább legyen és minél hatalmasabban érvényesülhessen. Ha jobb igehirdetők leszünk, tudósabb theológusok, szolgálatra készebb és képesebb presbiterek, hívőbb reformátusok és Istennek engedelmesebb gyermekei, sokkal jobban elkészülünk minden eljövendő változásra, mintha apró politikai kapcsolatokat keresünk, s rövid lejáratú életbiztosítással próbáljuk hatalmi súlyunkat egyik vagy másik párt keretei között meghosszabbítani. Az elmúlt év egyházpolitikai változása azonban kedves alkalmat szalgáltat nekem arra, hogy megemlékezzem Darányi Kálmán miniszterelnökségének nemzeti szempontból való nagyjelentőségéről. Nemzeti szempontból — ismétlem — és nem református szempontból. Sohasem kívántuk s ő sohasem tette volna meg, hogy azért elégítsen ki egy érdeket, mert az református. De újólag igazolva láttuk, hogy népünknek igazán nemzeti érdeke annak az előmozdítása, hogy magyarabbá, különbbé, nemesebbé, boldogabbá váljék, elsőrenden református érdek is, annál a titokzatos összefüggésnél fogva, hogy ami ezen a földön igazán magyar érdek, az református érdek is, s ami igazán református érdek, abból elsősorban magának a történelmi nemzetnek van előmenetele. El kell búcsúznom dr. Hóman Bálint kultuszminisztertől, ki minisztersége alatt a vérbeli történettudós, az igazi államférfi tiszta látásával értékelte a magyar kálvinizmus múltját és a jelenlegi helyzetében rejlő Ígéreteket. A magyar művelődéspolitika terén maradandó nyomokat hagy hátra az ő szolgálata, s mi bízunk abban, hogy rendkívüli képességeivel a magyar közélet terén még találkozni fogunk. Mélyen sajnáljuk Tasnádi Nagy András távozását a kultuszállamtitkári állásból. Iga-