A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1937.

1937. november 18.

1937. .november 18. — 77. 59 jellegzetesen református ihletett és magyar, mint megfordítva. Példaképen hivatkozhatunk arra, hogy ugyanez a kérdés fennáll és mindig újra felmerül teimplomépítéseink alkalmával. Az általános építészeti stílus ezen a téren műszaki és művészi tekintetben egyaránt róm. kath. talajon fejlődött; — kialakult református templomstílus ma még nincsen, legfeljebb alakulóban van. Nagy hiba volna ezt a kezdő stádiumban 'lévő és ezért ma még kezdetleges formáikat képző fejlődést elnyomni azzal, hogy a megnyerőbb, talán imponálóbb, esztétikailag is befejezetteibb, de más szellemet lehelő általános templomstílust kényszerítenénk rá gyülekezeteinkre. Ezekből a megfontolásokból az a gondolat következik, hogy nem volna-e jobb egyházzenei bizottság helyett összefoglalóbb célkitűzésű egyházművészeti bizottságot szervezni, aminek egyik alosztálya lehetne pl. az építészeti, a másik az ének és zene-szakosztály. A bizottság munkáját definiálja az a körülmény áis, hogy a református gyülekezeti ének és zene mindig puritán, néha egészen gyermeki kíván maradni, ez a hajlama, mint ahogy a vallásos szív, a hívő lélek benső meghatottságaiban mindig és szükségképen gyermekké válik. Ezért kifejezés formáli is egyszerűek, naivak, súlyos komplikációkat még a lélek viharaiban sem ismernek, így nem nyújtanak kielégülési módot nagy zenei ambíciók számára. Aki a pompás oratoriumokat látja maga előtt fejlődési célvonalként és elvéti a reformiátu sgyülekezeiti léleknek vallásos érzéseiben mindig leegyszerűsödő jellegét: az fínomultabb zenei művészettel és ízléssel biró előkelőségeknek — mondhatjuk: egy pogány istennő választottainak — teremt zenekultúrát, az Üdvözítő kiválasztottal és kicsinyei helyett. Látjuk az előbbi szükségét is, de neim volnánk hajlandók annak a kedvéért konventi bizottságot alakítani. Sőt óvást emelünk az ellen, hogy a bizottság valaha is háttérbe szorítsa a gyülekezet szolgálatát magasabbrendünek látszó művészi célok kedvéért. Ezek a példaként felsorolt általános szempontok mutatják, hogy a bizottság felállítása előtt a munkaprogramm gondos kidolgozása s azzal együtt a bizottság helyes beállítása mennyire szükséges. Ami a bizottság szervezetét illeti: ez a testület módot nyújtana arra is, hogy református zene és énekművészeink legjobbjait anyaszentegyházunkhoz kapcsolja, hogy megtermékenyítse őket azzal a szellemmel, amiről szólottunk s ilymódon egyszer kialakulhasson az evangéliumi kegyesség és református öntudat zenei kifejezésének felsőbb akadémiája. Csak azt a veszedelmet kell a bizottságnak gondosan elkerülni, hogy a református lélek ajkára olyan művészek énekét adja, akik maguk még csak Árkádia forrásait ismerik, de nem ittak a láthatatlan viliág szent kútjaiból. így módot kellene keresni arra, hogy a konventi bizottságnak, ha nem is központi, határozatra jogosult magvában, de munka-szakosztályaiban ezek a kiválóságaink is tiszteletreméltó helyet találjanak és ott valamiképen feltárulhasson előttünk az a világ, amiből eddig Ismereten ihletéseiket merített a művésziélek is, ha előbb elfogadta maga is a Lélek ajándékát.