A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1934-1936.

1935. november 16.

1935. november 16. — 8. 17 járatban és egyre szélesebb körben dolgozzunk a lélek szántóföldjén. Ha a személyes látogatásnak, beszélgetésnek és bizonyságtételnek nagyobb tért engedünk, s különösen ha a lelkipásztorok mellett más munkaerők, elsősorban presbiterek is szolgálnak, sokkal nagyobb, s ami a fő: befelé terjedőbb lesz az eredmény, mint amilyent a hang­versenyekkel és összejövetelekkel telis-teli rakott munkanaptárak érnek el. Uralkodó kérdések. Tavalyi jelentésemben egyházam és nemzetem lelkiismeretéhez próbáltam fordulni az egyke nevezetű népbetegség leküzdése végett. Hálával emlékezem meg róla, hogy a kormányzat minden vonalán gyökeres reformmunka előkészítése indult meg a magyar népszapora­ság védelme érdekében. A telepítés, helyesebben a földbirtokpolitika, a hitbizományi reform, a parasztmajorátusok ügye már az ország­gyűlést is foglalkoztatja. Tisztában vagyunk azzal, hogy a törvény­hozás csak kereteket adhat; az okos és szívós kormányzási politikán fordul meg minden. Baranyában a nyár folyamán megjelent a Kor­mányzó Ür s hatalmas szavát egy megrázó és gyönyörű szózatban emelte fel, hogy megostromolja az idő és a néplélek bezáruló kapuit. Remélem, hogy ebben a küzdelemben a magyar református egyház is megfogja találni a hagyományaihoz és eddigi eredményeihez méltó feladatkört. Rajta bizonyosan nem fog múlni semmi, hiszen tapaszta­latának gazdagságával, lelkének készségével, egyedül az ő rendelke­zésére álló és döntő jelentőségű lelki eszközeivel újólag felajánlja magát a szolgálatra, csak az a kérdés, hogy mikor nála sokkal ha­talmasabb erők látnak hozzá a munkához, a nagy buzgalom ki ne szorítsa abból a barázdából, amelyen évtizedekig magára hagyatva és tusakodva dolgozott. Az ország közvéleményét sokáig foglalkoztatta a családvéde­lem, amelynek jelszava az 1934. évi katholikus nagygyűlésről kelt szárnyra. Volt alkalmunk ebben a kérdésben a magyar református egyház álláspontját messzehallhatóan kifejteni. Ismétlem belőle azt, hogy a családvédelmet a nemzet legsürgősebb és legfontosabb fel­adatának látjuk. Nincs senki, aki az Istentől rendelt családi intézmény fontosságát és értékét nagyobb meggyőződéssel hirdetné, mint mi. A család pusztulásában a társadalmi rend, a keresztyén civilizáció, az emberi méltóság és a nemzeti lét pusztulásának jeleit látjuk. Ezért hirdetjük, hogy mindent el kell követni egy olyan világ megteremté­sére, amely kedvez a családalapításnak, nem ellensége a gyermeknek, hathatósan megvédi a családi élet tisztaságát, s a sexuális etikában a keresztyénség örök igazságait teszi úrrá. Éppen ezért üdvözlünk minden olyan reformot, amely a könnyelmű elválásokat megnehezíti, a gyermek jogait megvédelmezi, a nagy népességű családokat előny­ben részesíti és a gyermeknevelést, mint a legelső és legmagasabb nemzeti közszolgálatot becsüli meg, ez lévén az előfeltétele minden további életnek. Fontos a hadsereg, fontos az iskola, fontos a köz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom