A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1934-1936.

1935. november 16.

18 1935. november 16. — 8. gazdaság, de legfontosabb az, hogy nőjjön, terjedjen ezen a földön a tiszta és egészséges magyar élet, amely nélkül nincs ereje a fegyvernek, elsötétednek az iskolák, kihal a nemzet és rommá lesz az emberi művelődés. De éppen olyan erővel tiltakozunk az ellen, hogy egy ilyen nemzeti közszükséget és egyetemes feladatot akármelyik közösség a maga hatalmi céljainak erősítésére használjon fel s ezért valljuk azt, hogy a polgári házasságnak újra egyházivá tétele merőben felesleges vállalkozás. Nem lehet a házasság felbontására kialakult egységes magyar jogrendet feláldozni és fokozni azt a nyomorúságot, melyet eddig is a családi élet legszentebb és legbensőbb terén a vérsengő felekezetek hatalmi vágya idézett elő, az ú. n. reverzálishajszával. Erősen hirdetjük az egyhitű házasság felsőbbségét, de épp úgy elítéljük a reverzálissal űzött lélek- és életpusztítást és kívánjuk, hogy az állam önmaga békességének és lelki egységének mindenekfelett álló érdekéből ezen a veszedelmen segítsen. Aki tudja azt, hogy az első elemi osztályba lépő gyermek lelkében mi megy végbe, mikor ádáz dogmatikai ellentétek játékszere lesz és vagy egyházához való ragaszkodása, vagy pedig szülői iránt érzett szeretete és tisztelete szenved csorbát: velünk együtt vallja, hogy ezen segíteni kell. Egyház és politika. Egyházunk politikai vonatkozása terén változásról nem számolhatok be. A helyzet nem rosszabbodott, de nem is javult. Fájdalommal láttuk eltávozni a közoktatásügyi államtitkári székből egyházkerületünk hű fiát, tanácsbíráját: Petri Pált, harmadik nemzedékét annak a családnak, amelynek a Dunamellék az uto.só században legtöbbet köszönhetett. Nem kereste a népszerűséget és nem dolgozott a kirakat számára, sőt sokszor arra fordította ereje javát, hogy túlzott igényeket lejebb szállítson és tárgyilag kevésbbé, csak talán lélektanilag megokolt izgatottságokat lecsillapítson: mi, akik láttuk működésének a nyilvánosság elé nem került részét is, bizonyságot tehetünk arról, hogy őrhelyén híven megállt, a magyar protestantizmus és benne a magyar reformátusság jogos érdekeinek hűséges védelmezője volt és nagyon sokat tett avégre, hogy az összeomlás utáni időkben a magyar reformátusság erőhöz jusson és alkotásokkal bizonyítsa be az élethez való jogát. Kemény harcok árán sikerült mindezeket az eredményeket elérnie s most, amikor magas és felelősségteljes polcát otthagyja, egyházunk hű munkásai között köszöntjük őt és kifejezzük iránta hálánkat és elismerésünket abban a reményben, hogy változott helyén és változott viszonyok között egyházunkat továbbra is, nagyon sokáig, töretlen erővel és kiváló képességeivel szolgálni fogja. Szeretettel és bizalommal köszöntjük utódját, Tasnádi Nagy András államtitkár urat, aki szintén a mi körünkből nőtt ki és díszes állásába magával vitte mindnyájunk nagyrabecsülését és bizalmát. Tudjuk róla, hogy hívő református ember, de ugyanakkor széles látókörű, az egész protestantizmust egységesen áttekintő és szolgáló