A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1930-1933.

1930. november 22.

16 Baranyai egyházlátogatás. Ezelőtt két esztendővel számoltam be canonica visitatios utam befejezéséről. Már akkor mondottam, hogy Baranyát nem tartom elintézettnek, bár utamat ott kezdtem el. Kezdetben csak tíz gyülekezetet tudtam meglátogatni, s erről 1922-ben számoltam be a Főtiszteletü Egyházkerületnek. Nem engedhettem a többi baranyai gyülekezetet elhullott kalászként elmaradozni és ezek a gyülekezetek sem engedtek engem. Így azután folyó év május hó 31-én, Edinburghból való hazajövetelem után másnap már útrakeltem és az első turnust junius hó 15-én elvégeztem. A második turnust szeptember 20-án kezdtem meg és szeptember 29-én végeztem. Kilenc évi munka után a gyöngyfai gyülekezetben a kis templom előtt, ugyanazon a helyen mondottam el az utolsó üdvözlő beszédre adott búcsúköszöntést, ahol 1921 október 15. napján egyházkerületein meglátogatását megkezdettem és az első köszöntésre adott választ elmondottam. Mind a két körutat az egész baranyai református társadalom és a vármegyei közélet élénk érdeklődése kísérte. Mind a két úton a közigazgatás, elkezdve a vármegye első tisztviselőjétől, Fischer Béla alispán úrtól, a legkisebb tiszthordozóig, figyelemmel és rokonszenvvel kísért. Különösképen ki kell emelnem Bognár Gyula baranyaszentlőrinci, Lieber Ferenc siklósi s utánuk Németh Károly mohácsi és Perczel Győző szigetvári főszolgabíró urakat, akik közül különösen a két előbbi felváltva utunk egész ideje alatt társaságunkban volt és a figyelemnek, előzékenységnek, hathatós támogatásának ezer kedves jelét mutatta meg. Mind a két úton az egyházmegye elnöksége: Nyáry Pál esperes úr és Mándy Samu gondnok úr végtől-végig részt vett a munkában, szakadatlanul kísért, segített és a helyzet megvilágosításához a viszonyok és a személyek alapos ismeretével hálát érdemlő módon hozzájárult. 24 nap alatt körülbelül 67 gyülekezetet látogattunk meg. Az első körúton naponként kettőt, a másodikon legalább hármat. Ez csak Baranyában lehetett, ahol a gyülekezetek olyan közel vannak egymáshoz, csak szép időben, Istennek kedvezése mellett, végül csak abban a szerencsés helyzetben, hogy Mándy Sándor és Mándy György tanácsbíró urak autóikat a bizottság rendelkezésére bocsátották. Mindezt a Mándy-család azzal tetézte, hogy az egész idő nagyobb része alatt, Siklóson és Harkányban történt néhány napos megszállások leszámításával, az egyházmegyei gondnok úr szentlőrinci kastélyában lakott az egész egyházlátogató bizottság. Mindezekért Mándy Sámuel gondnok úrnak, dr. Mándy Sándor és dr. Mándy György tanácsbíró uraknak egyházkerületem nevében hálás köszönetem nyilvánítom. A többi egyházmegyéket úgy látogattam meg, hogy egy-két kivételt leszámítva minden gyülekezetben magam prédikáltam. Baranyában ez nem volt lehetséges, a napi munka nagysága miatt. Több teher esett tehát a kíséretemben levő lelkészjellegü urakra, úgy mint Kováts J. István főjegyzőre, Hetessy Kálmán, Göde Lajos, Muraközy Gyula aljegyző urakra, Nyáry Pál esperes úrra, akik megosztozva a munkán, az ige-