A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1930-1933.
1930. november 22.
17 hirdetői tisztet szívből jövő bizonyságtételekkel töltötték be. így is több mint 12 gyülekezet esett reám is, s az elmondott beszédek száma, keresztelést és úrvacsoraosztást beszámítva, nem maradt alatta a többi egyházmegyében elhangzott beszédek számának. Az út sok gyönyörűséget okozott, mert szakadatlanul az az érzésünk volt, mintha egy nagy kertben járnánk. Egyetlen egy nagy telek az egész Baranya, falvai kis házcsoportok, erdői ligetek, mezői felszántott kertek, ahová meghúzódott az értelmes, zsoltáros, jószívű magyar nép. A gyülekezetek annyira hasonlítanak egymáshoz, mint egyik tojás a másikhoz. A pásztori munka és életsors szintén annyira egyformák, mint az egy kaptárban élő méheké. Nincsenek társadalmi rétegződések, történelmi egyenetlenségek, olyan az egész Baranya, mint 70 egyforma kötet könyv egymás mellé téve, amelyben mindig azonos történetet más-más író mond el. Amíg messziről nézzük, bele lehet káprázni az egyhangúságba, amikor átlépünk a gyülekezetek kapuján, látjuk, hogy mindenik más világ és a semper idem mindig új r mint maga az élet. Azt el tudom mondani, hogy általában véve komoly és hü munka folyik Baranyában. Nincs különbség a dolog lényegének meglátásában, a feladat és a felelősség elgondolásában. Vannak nagy módszertani különbségek, a szerint, hogy valaki a régi és hagyományos módszerrel próbál-e eredményt elérni, vagy pedig az egyházi ébredés új módszereit tartja célravezetőnek. Ez azonban nem ellentét, csak különbség, mert alig egy-két helyen láttam a jelenségét annak, hogy egyik módszer a maga erejét a másik módszer teljes ignorálásával vagy megvetésével próbálja erősíteni. De itt nem is a módszer állt a módszerrel szemben, hanem emberi inertia a lélekkel. Kétségtelen dolog azonban, hogy Baranyának nagy kérdései elsősorban lelki kérdések és az egyetlen út a lelki ébredés. Ha Baranyában visszaállítható lelkészek és hívek közt az a református kegyesség, amely a • XVII. században uralkodott, az ú. n. baranyai kérdés meg van oldva. Ez a kérdés az elcserjésedés nagy problémája. A törpe gyülekezet, a törpe iskola, a törpe birtok és a törpe lélek problémája. Ma arasznyi páfrányokat látunk erdő szélen, ezek elaprósodásai olyan fáknak, amelyek tízszerte nagyobbak voltak, mint a mostani 5—6000 éves eucalyptusok, olyan nagyok voltak, hogy törzsükből támadtak a világ nagy kőszén-telepei. Ilyen elaprósodás fenyegeti a baranyai gyülekezeteket is. A lélekszám egyre fogy, lelkészi állás egyre kisebb kenyeret és kevesebb munkát nyújt. Az iskola összezsugorodik, nyolctíz gyermek jár bele csupán, a templom mind tágasabb lesz. A falu elcsendesedik: nem építenek házat, mert négy-öt esik egy családra; nem vesznek földet, mert azt sem birják mívelni, ami van; nem kerül ki a faluból senki, hogy iparral, vagy ésszel másutt teremtsen magának exisztenciát, nincs akit haza várjon a falu, mindenki otthon van r mégis hiányzik valaki. Mind kevesebb lesz a szorgalomnak és az alkotó akaratnak a nyoma és templomok, iskolák nehezen konzervált tárgyakképen bújnak meg felnövő öreg fák árnyékában s körülöttük 2
