A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1930-1933.

1932. november 19.

135 bizottság tagjai mind künnlakó emberek legyenek, akiknek.a presbitériumtól reájuk ruházott feladata a lelkipásztort minden tevékenységében támogatni, a híveket számontartani, azok vallásos életéről, vagy általában életükkel kapcsolatban felmerülő minden fontosabb jelenségről a lelkipásztort, illetve a presbitériumot értesíteni. A pusztai bizottságok időnként meghívandók a presbitériumba. 3. A tanyán lakók között különbséget kell tenni. Vannak olyanok, akik csak félig tekinthetők pusztán lakóknak, mert hetenként egyszer, vagy kétszer bemennek a városba, ott családi összeköttetéseik vannak és, ha akarják, rendszeres vallásos és egyházi életet élhetnek, mert erre minden lehetőségük megvan. Vannak azonban olyan lakói is a tanyáknak, mint pl. gazdasági cselédek, vagy a várostól nagyon távol élő törpebirtokosok, akik úgyszólván egész életüket a pusztán élik le. Különös figyelemben részesítendők lelkigondozás szempontjából ez utóbbiak, akik a futkározó atyafiak csábításainak minden irányban a legjobban ki vannak téve. 4. A lelkigondozás központja a pusztai istentisztelet legyen, helyisége a pusztai templom, vagy az iskola. A mai nehéz időben az egyháznak elengedhetetlen feladata, hogy pusztai imaházak, vagy templomok felépítésében merítse ki erejét. Természetesen célszerű szem előtt tartani ezt a feladatot olyan helyeken, ahol a sűrűn lakott pusztarész a falu kialakulásának lehetőségeit hordozza magában. Egyébként megfelelő helyiségül szolgál egyik hívünk tanyája is, vagy pedig az Isten szabad ege alatt jól megválasztott vonzó, árnyékos hely. Ajánlatos hosszabb időre megállapítani a pusztai istentiszteletek rendjét. Az istentiszteletek előkészítése a legnagyobb gondossággal történjék, a templom, az iskola, a leventék és a tanyabizottságok stb. igénybevételével. A már egyszer kihirdetett istentiszteletet minden körülmények közt meg kell tartani. Az igehirdetés alkalmazkodjék a pusztai nép lelkivilágához és legyen erősen gyakorlati irányú. A tapasztalat azt mutatja, hogy pusztai híveink szívesen látogatják ezeket az istentiszteleteket, másrészt azonban le kell szűrnünk azt a tanúságot is, hogy itt-ott terjed az a felfogás, hogy amennyiben látogatják a pusztai istentiszteleteket, ezzel ki is merítették vallásos kötelezettségeiket és fel vannak mentve a gyülekezeti templom látogatása alól. Sohase mulasszuk el felhívni a figyelmet a templom fontosságára s hogy a pusztai istentisztelet célja az, hogy őket a templomi istentisztelet látogatására buzdítsa, mert a gyülekezet egészének közösségében a hívő csak ott részesülhet. Általában tanítsuk híveinket arra, hogy szakítsanak az immár közkeletű felfogással, hogy t. i. a tanyai lakos különleges helyzeténél fogva csak másodrendű református keresztyén, tőle az Isten és az egyház sokkal kevesebbet kíván a vallásos ismeretek és a keresztyén élet szempontjából. A pusztai istentisztelet alkalmat ad arra, hogy a lelkipásztor foglalkozzék a gyermekekkel és az ifjakkal és hogy általában az is-