A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1930-1933.

1932. november 19.

136 íentiszteleten résztvevő egyháztagokkal bármi irányú megbeszélést folytasson, jó hatással van a pusztai hívekre, ha a lelkipásztorral egy-két presbiter is kimegy az istentiszteletre. Időnként gyülekezeti kirándulást lehet szervezni a pusztára, ez megerősíti a városban és a pusztán élő egyháztagok közötti kapcsolatokat. Ilyenkor a helyi egyesületek, pl. a KIE bevonásával istentisztelet után kis ünnepélyt lehet tartani. Használjuk fel a rádió nyújtotta rendkívüli lehetőségeket híveink lelki gondozása érdekében. Hívjuk fel figyelmüket arra, hogy az is­kolában elhelyezett rádiókészüléken hallgassák meg a református istentiszteleteket, azokban bensőségesen vegyenek részt zsoltár­énekléssel. 5. Minden gondunkat fordítsuk a hitoktatás színvonalának emelésére mind a mindennapi, mind az ismétlő- és gazdasági iskolák­ban. Ha ezen a téren hanyagok vagyunk és csak valamennyire is meghátrálunk a rendkívüli nehézségek elől, rá fogunk jönni, hogy évenként egy nagyobb alföldi gyülekezetben annyi református gyerek marad hitoktatás nélkül a pusztákon, amennyi egy törpe­gyülekezet növendékeinek száma. Igen nagy akadályok vannak útunkban különösen olyan iskolákban, ahol nincsen református tanító s a városból kell a hitoktatónak hetenként egyszer kimenni, esetleg 25—30 km. távolságra. Ne mulasszunk el egy alkalmat sem buzdítani a szülőket arra, hogy gyermekeiket, esetleg gazdasági al­kalmazottaik gyermekeit is, időnként vigyék el a templomi istentisz­teletre. Nem ritka tapasztalat ugyanis az, hogy a pusztai gyermek kijárja az iskolákat, anélkül, hogy templomának belsejét látta volna. Célszerű olyan vallástani tankönyvet használni, mely az összes osz­tályok anyagát tartalmazza s a családban megőrizve mindig támaszul szolgálhat vallásos dolgokban az olvasónak. Ahol arra mód és al­kalom kínálkozik, szervezzünk vasárnapi bibliai iskolát. A tapasz­talat azt mutatja, hogy felnőttek is szívesen résztvesznek a bibliai iskola összejövetelein és azokon épülnek. 6. A konfirmációi előkészítés a legfontosabb feladatok közé tartozik. Igyekezzünk tanyai híveinket rávenni arra, hogy gyermekei­ket a konfirmációi oktatás idejére helyezzék el a városban, vagy a faluban. Akik ezt meg nem tehetik, azoknál a konfirmációi előkészí­tés ez időszerint még a legnehezebben megoldható feladat. Legalább annyit érjünk el, hogy az előkészítés ideje alatt a városban, vagy faluban külön csoportokban előkészülő ifjúság közös összejövetelein a pusztai konfirmandusok is résztvegyenek néhányszor. 7. A már konfirmált ifjúság lelkigondozására a pusztákon mó­dot nyújt a levente-intézmény. A leventeoktatók segítségével a pusztai istentiszteletek számára megnyerhetjük az ifjúságot. Arra is nyílhat mód ezen kapcsolatok révén, hogy az ifjakkal más össze­jöveteleken is találkozzunk. Ezeken talán még azt is elérhetjük, hogy rábeszélésünkre a pusztai fiúk időnként bejárnak a városi, vagy falusi KIE helyiségébe s résztvesznek annak munkájában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom