A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1930-1933.

1933. november 18.

112 1933. november 20: — 198. 198. Az Egyetemes Konvent 155/1933. sz. határozatában, mely az egyházkerületektől 1933. évi november hó 30-ig az egyetemes tanügyi bizottság útján véleményes javaslatot kér arra yonatkozólag, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter által 1932. őszén, — az állami népiskolai tanítástervvel kapcsolatban kiadott végrehajtási utasítás mellett, s a már meglévő vallástani és énektanítási tanításterv és utasításon kívül református iskoláink részére új általános és részletes végrehajtási utasítás kiadását szükségesnek tartják-e, vagy nem s ha igen, annak tartalmára és terjedelmére vonatkozólag is terjesszenek be fenti határidőig javaslatot. Egyházkerületi közgyűlés — híven az 1930. évi 177. sz. határozatával elfogadott és az Egyetemes Konventhez felterjesztett javaslatához — ismételten hangsúlyozza, hogy külön, önálló, tehát olyan értelemben vett református elemi népiskolai tanításterv elkészítését, — mely az állami tanítástervet teljesen figyelmen kívül hagyja, -— nem látja szükségesének, mert az a cél, amelyet a református egyház iskolái elé kitűzött, nagy általánosságban az állami népiskolai tanítástervvel is elérhető. Ezzel a megállapítással kapcsolatban azonban kifejezést ad annak a meggyőződésének is, hogy a református egyháznak kell, hogy legyen és van is mondani valója a maga szempontjából az állami tanítástervvel és utasítással kapcsolatban tanítósága és tanítóképzése számára. Felvilágosításra, utasításra van szükség az állami tanítástervnek úgy szólván mindenik részére (a népiskola célja, tantárgyai, óraterve, tanterve stb.) vonatkozólag. Ehhez képest javaslatai a következők: 1. A népiskola célja. Ha az állami tanításterv idevonatkozó meghatározását nézi és a formai kifogásokat mellőzi is, megállapítja, hogy a tartalom szempontjából több teendő van. így: a) annak kifejtése, hogy az eredettel, a történelmi kifejlődéssel és a mai viszonyokkal összhangban mit vár a református egyház elemi népiskoláitól; b) az a) ponthoz csatlakozólag a „vallásos, erkölcsös" nevelés egymáshoz való viszonyának tisztázása; c) a gyakorlati irányú nevelés teljes kifejtése; d) a református egyház állásfoglalása a testi nevelés ügyében. Ez az a négy probléma, amelyről az állami tanításterv „Általános utasítások" c. szakasza nem szól s ez nem is várható (kivéve a testi nevelést), mert ezekre a dolog természete szerint a református egyháznak kell megadni a választ. Kívánatos, hogy ez a válasz a református egyház részéről határozott cél és útmutatás legyen a tanítóság számára. Ez lenne az általános utasítás, amely egy oly képet állítana az érde-