A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1930-1933.

1933. november 18.

10 1933. november 18. — 2—3—4. ó dozva; Biberauer Tivadar összeomlott álomvilága betheli kövén lehelvén ki hü és tiszta lelkét; Tokay Istvánná] egy régimódi, de igazi pásztor tünt el közülünk s Szánthó Gézában a melegszívű, hálás és hü lelket siratjuk. Két női lélekről is megemlékezünk. Hazánk nemeslelkü barátnője Kuyper Henrietta eltűnő alakja után mondjunk áldást, s van egy igénk és könnyünk Biberauer Richárdné sírjára, ki a magyar diakonisszaképzés sokak előtt ismeretlen, de szemünkben legjelentékenyebb, s Istentől leginkább megáldott személyisége volt. Üdvözlések A könnyhullatás házából térjünk a vigasság házába és üdvözöljük azokat, akikből az élet ígérete néz a szemünkbe. Elsősorban báró Vay László tiszántúli főgondnok urat, a nagy Vay Miklós unokáját, aki patriarchai korban vezérelte népét, ezelőtt 50 esztendővel, az egységes magyar református egyház ígéret földjére. Nagy emlékek és nagy ígéretek fiatal vezérét szeretettel köszöntjük, s szívből kívánjuk, hogy őrhelyén sokáig megálljon. Kurdi Béla solti esperes ül a Kerecsényi Zoltán helyén. Régi kedves ismerősünk, akit a többre bizatás alkalmából meleg szívvel köszöntünk a vének legbelsőbb tanácsában. Küldjünk meleg köszöntést Ágoston Sándornak, aki az alkotmányát újonnan és véglegesen megnyert jugoszláviai magyar református keresztyén egyháznak első püspöke. Egész egyházkerületünk büszkesége dobbant meg, mikor a magyar országgyűlés az ország kormányzójának jelölése alapján egyhangúlag Teleki Tibor grófot, a pesti egyházmegye gondnokát választotta meg a magyar szent korona őrévé. Díszes közjogi méltóságában szívből köszöntjük. Üdvözöljük Benedek Sándor tolnai gondnokot az I. oszt. magyar érdemrenddel való kitüntetése alkalmából és Kontra Aladár tanácsbírót kormányfőtanácsossá történt kinevezése alkalmából s meleg kézszorítással emlékezünk meg arról, hogy az idén telt le tíz esztendeje Varga Sándor vértesaljai esperes szolgálatának. Ezelőtt tíz évvel ő volt az esperesi kar Benjáminja, íme most már öregségben a harmadik. Egyháztörténelmi események Ez az esztendő megint Luther Márton felé fordította a világprotestantizmus hálás figyelmét. Református hitünk minden igazságának boldog megvallásával hálásan hirdetjük, hogy mi annak a reformációnak vagyunk gyermekei, amely a Luther prófétaságából indult meg. Tehát Luther épen annyira a mienk is, mint bárkié, aki róla neveztetik. Ő benne látjuk a reformátori lélek szent kénytelenségét, azt a bizonyos „másként nem tehetek" állapotot, amelyből szükségképen születik az új élet. Ahol a Duna forrása az ősgermán erdőben felfakad, hiába próbálná valaki tenyerével, cementet vakoló kanállal, földet oda kaparó kapával elnyomni a felfelé törtető vízsugárt, lehetetlenségre vállalkozik, mert az a víz nem ott támad, ahol felfakad, hanem beláthatatlan hegyrendszerek, plánétákat formáló