A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1930-1933.

1932. november 19.

ságból. Sohasem állott be a tülekedők és lamentálok közé, s ha hiányzott is belőle a prófécia, hiányzott belőle minden kelletlenség, savanyúság, panasz vagy ízetlenség. Ha lobbanékony is volt, annál könynyebben lelkesedett. Ha hamar készen is volt dolgával és ítéleteivel, módszerének és egyéniségének valami felemelő könnyedsége megnyugtatott és elpihentetett. Végig megmaradt benne az ősi kollégium frissessége, amelyről nem lehetett tudni: megőrzött fiatalság, eltanult életbölcsesség, vagy pedig veleszületett életmüvészete igazában. Kemény talajon dolgozott egész életén át, de a végén a mórágyi szivály agyag meghódolt mosolygó erőszakának s termett egy pár szép kései virágot korai sírjára. Emlékezetét fogytig híven megőrizzük. Egyházkerületünk tanácsbírája és konventi képviselője volt Bernáth Géza, de egyénisége olyan nagyszabású, hogy elköltözése az egész magyar református egyházat gyászba borítja. Nála nem az volt a kérdés, hogy milyen állást tölt be, hanem az, hogy az illető állást Bernáth Géza tölti be, aki a századvégi nagy jogásznemzedéknek is egyik legkiemelkedőbb alakja volt. Nyolcvanhat évre terjedő élete alatt sokat tapasztalt és éppen olyan sokat tanult. Végigjárta az igazságszolgáltatás egész pályáját s táblai elnökből igazságügyi államtitkár, később a magyar királyi Kúria másodelnöke lett. E pályáján a gyakorlati élet minden felmerülő kérdését és az igazságszolgáltatás egész rendszerét közvetlen kapcsolatból megismerte, könyvekből is rendkívül sokat tanult, mégis, mikor megszólalt, azt éreztük, hogy itt nemcsak a gazdag élettapasztalat, nemcsak a nagy elméleti tudás, nemcsak a gyakorlatban kiművelt jogszolgáltatási művészet beszél, hanem egy nagy elme fénylő inspirációja szólal meg, aki prétori magasságból nemcsak magyarázza és alkalmazza, hanem éli is a jogot, mert annak szellemében él és gon dolkozik. Rendesen az utolsó szó volt az övé, mert a kérdést a leghelyesebebn ő fogta fel, legtisztábban ő ítélte meg és legbölcsebben ő oldotta meg. E nagy magyar jogász egyszersmind előkelő magyar úr is volt, akinek külső és belső élete tökéletes harmóniát árasztott. A Darányi Ignác generációjának egyik legnagyobb és legrokonszenvesebb alakját gyászoljuk benne. Emléke legyen áldott! Lelkészeink közül Szeless József ordasi, Moór Jakab nagyszékelyi, Csire István bálványosi lelkész mint érett kalász takaríttaték be. Töltéssy Zoltán fiatalon ragadtaték el s vele odalett a magyar református ébredés történetéből egy ragyogó fejezet. Könnyes szemünk csak az ígéret csodálatos iniciáléját nézi. Mindannyiójuk nevét elrebegjük s bár ők nem hallják meg, mi azzal a reménységgel lépdelünk nyomdokaikban, hogy ama nagy napon hátra tekintenek és szemtől-szembe viszontlátjuk egymást. Nem dunamelléki, hanem egyetemes református veszteség dr. Révész Kálmán tiszáninneni püspök elköltözése. Jellegzetes kálvinista egyénisége mély nyomot hagyott két emberöltő életében, s típust mutatott olyan időkben, amidőn a kálvinizmus életstílusaj^ssan el-