A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1930-1933.

1931. november 14.

29 üdvözöljem őt néhány keresetlen, de szívből jövő szóval, úgy a magam, mint egyházkerületünk nevében. Amikor őt tíz évvel ezelőtt kincses Kolozsvárról idehoztuk, nem ismertük. Megboldogult Szilassy Aladár, kinek emléke örökké legyen áldott, hívta reá fel a figyelmet. Az egyházkerület előlegezte neki bizalmát és a főtiszteletű Püspök úr ezt a bizalmat búsásan megérdemelte. Otthagyta szűkebb hazáját azért, hogy itt is, az ország szívében, missziót teljesítsen. Ennek a vállalt feladatnak, mint egy tünemény megfelelt. Ő a mi büszkeségünk, megyünk utána, követjük őt. Meghajtjuk előtte a legteljesebb elismerésünk, rendíthetetlen bizalmunk, szeretetünk zászlaját. Éppen azért, amikor én őt ez alkalommal szívből üdvözlöm, hálát adok Istennek, hogy őt adta nekünk és kérem a Mindenhatót, hogy áldása legyen továbbra is szeretett Püspök urunk munkálkodásán. Tartsa meg őt és szeretteit oltalmában és adja meg neki a legnagyobb boldogságot, miszerint velünk együtt megérhesse Nagy-Magyarország feltámadását. Kiss Zsigmond: Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés! Meghallgattuk ez alkalommal is a püspöki jelentést azzal a figyelemmel és érdeklődéssel, amely azt mindenkor megilleti s amely, mint mindig, úgy most is felvezetett minket egyházi életünk, egyháztársadalmi helyzetünk és viszonyaink szemléletében azokra a magaslatokra, ahonnan biztosabban betekinthetjük munkásságunk tereit s megláthatjuk azokat a szempontokat, amelyek a tisztánlátás és helyes értékelés nélkülözhetetlen feltételei. Köszönjük ezeket a magasabb szempontokat elsősorban mi, lelkipásztorok és gyülekezetek, akiknek nevében most szót emelek. Nekünk a mi paróchiánk magányosságaiban és gyülekezeteink elszigeteltségében értékes útmutatók ezek a magasabb szempontok, alkalmasak arra, hogy tisztább és megállóbb ítéleteink formálódjanak szolgálataink és munkáink jelentősebb kérdéseiben. Volt ez alkalommal a püspöki jelentésnek egy különösebb, egy speciálisan aktuális része is: visszatekintés a legközelebb lefolyt 10 esztendőre, főtiszteletű Püspök úrnak a püspöki szolgálatban eltöltött 10 évi idejére, amely idő nemzeti szempontból is igen nevezetes és emlékezetes marad. Ennek a 10 esztendőnek képét rajzolván hű és világos ecsetvonásokai a jelentés, hálát ad az Istennek megtartó kegyelméért, mely őrködött magyar református egyházunk, ebben egyházkerületünk és gyülekezeteink felett. Mi is csatlakozunk főtiszteletű Püspök úr hálájához, mi is imáinkba foglaljuk ezt a hálát, magasztalván a Gondviselőt. De mi kiegészítjük valamivel a Püspök úr által rajzolt képet, azzal, amit ő elhagyott arról, ami nélkül mi, Dunamelléki Református Egyházkerület, azt a képet teljesnek nem látjuk. Ez a lefolyt 10 esztendő egyházi életünkben ugyanis el nem választható a Püspök úr személyétől és munkásságától. Az ő személyéért és ezekért a munkákért mi is elsősorban Istennek adunk hálát, aki adta és 10